Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Molnár Miklós: Olyanok lettünk, mint a nyipandipandi
Hús-vér anya szülte Zirzabellát, vagy csak lidérces kitaláció ez a no\ írói lombikból lepárolt fantomalak, mondjuk Elfriede Jelinek egy ritka búvalbaszott percének agyizzadmánya? ÖTÖDIK FÉNYRAJZ Magzatgyilkos nők ölelése Zirzabella teherbe esik, magzatát - megint ikonikus körülmények között (újabb „rendszerkonform” áldozat) - elveteti, azazhogy máglyára veti, a Főcenzor előtt bemutatott barbár áldozatul. Elveteti - magyarán ő is megölet és leküld egy porontyot a sok millió elemésztett embrió magyar Hádészébe. A Hunniában élők többsége elölt magzatok testvéreként olyan anyaméhben kénytelen a megszületésig lakozni és kifejlődni, ahol totális háborút viseltek és nyertek meg az emberiség ellen; ez jóvátehetetlenül ráíródik arcra-lélekre. Hunnia „kultúrája” legnagyobbrészt erről való feledkezés és feledkeztetés. Irdatlan karma; ha tapogatózunk vakon, még déli verőfényben is: ettől. Az asszonyi méhek elölt gyümölcseinek szüntelen utóízét nem tudja kiköpni a szánk. Keserű minden szeretkezés. Lehetséges-e a magyar Hádészt elfedő halálhártya fölött szívből örvendezni, gyöngyözően kacagni, boldogan ölelkezni, ráhangolódni a teljességre? A kötelező magzatbeszolgáltatáson átesett nő lehet-e itthon, kínálhat-e otthont a világban, ha öléből nem a lét éltető nedve, a jin nektárja, hanem a megfeketedett lélek pakurája, fáradt gépolaj, maró váladékok gyönyörtelen bugyogása fakad? A jelenkori abortusz-kultúra szerzői joga vitathatatlanul azoké, akik kiagyalták az emberiség bűnben foganásának rettenetes dogmáját, meg a papoké, szerzeteseké, apácáké, akik holmi „üdvös cél” érdekében elfojtják / megzápít- ják termékenységüket, s ezt az elfojtást / megzápítást szubliminálisan szétsugározzák. (Valaha a gyermekgyilkos nőket elevenen eltemették, s azután karót szúrtak át a testükön. Ritka kegyelemnek számított, ha csupán fejüket vették. Volt, ahol az ilyen nőt kutyával, macskával és kígyóval együtt zsákba varrták és vízbe fojtották. Hát a dokkantyúk, akik nagy ívben leszarják a hippokratészi eskü e mondatát: „A terhes nőnek a magzat elvesztéséhez sem segítséget, sem tanácsot nem adok”, -mit érdemelnének?) HATODIK FÉNYRAJZ A majom meg a cseresznye A majom cseresznyeszemet pillant meg egy üvegkancsóban, és mohón megkívánja. Bedugja kezét a kancsó nyakán, és markába szorítja a cseresznyét. Am bárhogyan próbálkozik is, összeszorított öklét nem sikerül kihúznia. Egyszer csak ott terem a vadász, aki a kelepcét állította. A majmot tehetetlenné bénítja a kancsó, elfutni nem bír; foglyul esik. „De legalább a cseresznye az enyém!” - gondolja magában. A vadász hirtelen odasóz egy jó nagyot a könyökére; a 8
