Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 2. szám - Molnár Miklós: Olyanok lettünk, mint a nyipandipandi

MOLNÁR MIKLÓS Olyanok lettünk, mint a nyipandipandi ELSŐ FÉNYRAIZ Tét és ellentét Játsszunk megkiilönböztetősdit! Különböztessünk meg biofil és nekrofil, életgyámo- lító és halálpárti hajlamokat - egyrészt tehát elevenségre, életörömre, növekedésre, ki­bontakozásra és kibontakoztatásra törekvő' szellemiséget, másrészt a halálhoz, enyé­szethez, elsorvadáshoz, élettelenhez való delejes vonzódást! Állapítsuk meg, bogy tel­jes társadalmak, sőt történelmi korszakok irányultsága lehet nekrofil; hogy hivatalok, bürokrácia, államgépezet, pártokban gondolkodás, a termelés növelése, a „javak" hal­mozása - ezek mind nekrofil értékek! Mintha csak Mózesnak az engedetlenekre bocsátott átkai teljesültek volna rajtunk: a föld utolsó részéről jött vad tekintetű nép nem kímélte az öreget, és nem kegyelmezett a gyermeknek sem, megette állataink ivadékát és termőföl­dünk gyümölcsét, nem hagyott semmit gabonánkból, mustunkból és olajunk­ból, teheneink elléséből és juhaink szaporulatából; ostrom alá vette minden városunkat. 1945-ben a Hadak Urának ránk küldött dögvészragasztói halálel­vű társadalomnak ágyaztak meg a pusztítás romjain. Az idetelepített bolsevik zubbonytársadalom erőszakos eszmerendszere, dögkeselyű-politikája, teljes működése nekrofil természetű volt: gépies, bürokratikus, agyonszabályozott; velejéig életellenes. Szolgáltunk fának és kőnek; megettük testünk gyümölcsét, fiaink és leányaink húsát. A legsúlyosabb átkok is beteljesültek rajtunk: ,Jön a nyipandipandi, bedug a nagy fatálba, elvisz benneteket, és az ő gyermekei lesz­tek. Soha többé nem látjátok apát, anyát; ti is olyanok lesztek, mint a nyipan­dipandi.” Nemzedékek családtörténetei zajlottak és zajlanak le a halál, a pusztítás vonzásában. A leggonoszabb férfiak ejtik teherbe a leggonoszabb nőket. A dögelvű államban a gyermeknevelés, a közoktatás, az „igazságszolgáltatás” malmai is nekrofil kottára őrölnek. A törvények, az intézmények, mivelhogy eszméjük a nyipandipandi agyából pattant ki, nem az élet serkentését, a biza­lom, az együttműködés, az intuíció, a gyöngéd gondoskodás, a szeretet kibon­takozását szolgálják, hanem a beidomítást, a lélekrombolást, a viszályt, a má­sodlagos én rákossá duzzasztását. MÁSODIK FÉNYRAIZ Eg)' nekrofil família a sok közül Egyszer volt, hol nem volt, az Operenciás-tengeren innen volt egyszer egy Prebjancsuk Lázár. A román, székely és ukrán ősök magyarrá pácolódott iva­déka még gyerekkorában, a Kárpátok tövéből űződött a Trianon utáni óriás- törpe-országba. A rázúduló sokszoros hontalanságban nem lehetett gyökeret 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom