Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11-12. szám - Ablonczy László: Őszirózsa-koszorú Sütő András ravatalára

megfutamodott néhány hét után. Látván a falvak elnyomorítását, pusz- takamarási sorsosainak megalázott életét, lapfőszerkesztőként nem óhajtott tündökölni; lemondott, és 1954-ben Bukarestből Marosvásárhelyre költözött. Félrejáró hősei már kprai műveiben igazolták, hogy ifjú korának gyanútlansága nyomán Tamási Árontól megtanulta: a szivárvány alatt büntetlenül nem lehet átjutni a holnapba. Művek, írói tervek hulltak a semmibe, mert naponta hadakozott a magyar nyelvű szakoktatásért, egy székely iskola osztályának megtartásáért éppen úgy, mint a segesvári Petőfi- emlékműért. Életművének jegyezetlen fejezete: órák hosszán át tartó román nyelvű telefonos harcok a megyei és a bukaresti cenzorokkal, hogy lapjába írott cikkek egy-egy közösségi sorsot érintő mondatát megmentse. Esztendőnkénti decemberben vádiratokat fogalmazott, hogy báró Kemény Jánost és a börtönviselt Bartis Ferencet, s más üldözött írókat, művészeket az új esztendőben is megtarthassa munkatársának - és az életnek. Folytonos nyüsletés, lélek-apasztó és időfonnyasztó intézkedések; levelek százai, tiltakozó iratok tucatjai a magyarpusztító rendelkezések és fasiszta művek ellen: ezerannyi NEM a román diktatúra megsemmisítő programjára.

POLITIKUS ÖNJELÖLTEK szívesen beszéltek volna a ravatalnál, különösen, hogy a Duna tévében is mutatkozhatnak. Jól döntött a család, hogy irodalmi barátok szóljanak Sütő András ravatalánál. Ugyan állami tisztsége szerint jelentették be Markó Bélát, de költőként, bensőséges szép szavakkal idézte az 1990. februári gyertyás-könyves tüntetést és Sütő András emberi-írói küzdelmeit. Csoóri Sándor márciusi vértanúságának üzenetéről szólt komor emelkedettséggel; balladás-poétikus szárnyalással beszélt Kubik Anna az Advent aranycsapatának tagjaként. Talán egy órát is haladtunk már a szertartásban, amikor a hökkenet hulláma futott át a sötétbe öltözött templomi gyülekezeten: a hátsó bejáraton világos kosztümben Dávid Ibolya jelent meg. De nem is divatügyi ámulat tárgya volt a pártelnök. Megzavarta volna az ártándi idő-váltás? Meglehet. Tekinthetjük másirányú belátással is: késettsége annyi útakadály közepette szinte természetes; s bizonyára nem óhajtott politikus társaival repülőn utazni, inkább a fárasztó, különálló autóutat választotta. Illetlen antréja viszont nem magyarázható. Dávid Ibolya észrevétlen megállhatott volna a bejáratnál, s ott hallgatja a búcsúztatókat. Ám ő, akár egy pártrendezvény ünnepelt vendége vonult be a templomba, miközben a szónok beszélt. Főhajtás nélkül, nem zavartatva magát elhaladt a ravatal mellett, majd egy készséges rendező az első sorba tessékelte. Minden nagyság kicsiség - mondja Weöres Sándor. Kicsiségben pedig észrevétlenségünkben lehetünk naggyá, ilyenképpen egy temetés nem önmutogatási alkalom. Még politikusoknak sem, legfönnebb ripacsoknál nagyobb a szereplési kényszer, mint a gyász intimitása.

ALIG-ALIG HALLOM, csak a fájdalom mondat- és gondolatfoszlányait értem Kalász Márton, Görömbei András, Gálfalvi Zsolt búcsúztatóiból. Egyre csak az az augusztusi este merül fel bennem, amikor átolvasva jegyzeteit, összezártam a dossziét: soha meg nem íródott Bethlen-drámájának szellemvilágában jártam, melynek fejezeteit és a

156