Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11-12. szám - Drucza Attila: Vonások Dudás József arcképéhez

parancsnoknak, és semmiféle más parancsnokot nem fogadnak el.

Dudás terve, hogy konszolidálja a csoportot, nem sikerült. Kovács így pár percen belül az elnökségbe jött, és Király Béla Dudás jelenlétében megígérte, hogy a rádión keresztül közük: Kovács Andrást csoportja ismételten megválasztotta parancsnokának - Dudás érzése szerint Kovács valamilyen módon Király Béla útján szabadult ki a börtönből.

A „nemzeti bizottmányosok” tiltakoztak Dudás előzó' napi letartóztatása miatt, akit Király Béla vett őrizetbe a Külügyminisztérium elleni támadás miatt. Angyal István - aki már október 30-án a Parlamentnél sem szimpatizált Dudással, most élesen támadta. Egyrészt úgy tudta, hogy a Nemzeti Bankból egy vagy kétmillió forintot tulajdonítottak el, másrészt az erősen baloldali Angyal a Magyar Függetlenséget fasiszta újságnak minősítette. Dudás szabadon bocsátásáért Királyt is felelősségre vonta. Aki erre azt válaszolta, hogy ő ezt a kormány kívánságára tette.

Az elhangzottak után a Dudás-csoportot ki akarják zárni a bizottságból. Ennek elkerülésére Kovács András, „Nagy őrmester” és Márton Gyula levál- tottnak minősítik Dudást, és kijelentik, hogy az új parancsnok Kovács András. Király Béla tudomásul veszi a döntést. [Említésre méltó, hogy a jelenlévő Kopácsi Sándor, aki tudta, mi is történt valójában a Nemzeti Bankból Dudásék által felvenni kívánt pénzzel, meg sem próbálja rendezni a helyzetet. Király Béla, aki még az előző nap szövetkezik Dudással Kovács András ártalmatlanításában, most valamilyen okból Kovácsot támogatja - a szerző.]

Este felolvasták Nagy Imre felhívását (nem tudni, hogy a felhívás röplapról vagy esetleg a rádióból hangzott-e el), amelyben a szovjet csapatokkal szembeni védekezésre szólította fel a nemzetet. Dudás ezt úgy értelmezte, hogy megfelelő ellenállást kell tanúsítani az oroszokkal szemben. Ki is adta a parancsot fegyvereseinek, hogy sürgősen kezdjék el a barikádok és torlaszok építését a Szabad Nép-székház körül. „Mi - eleveníti fel a történteket vallomásában Dudás - fegyveres harcot akartunk vívni a szovjet csapatok ellen. ”

Később Arnóczky százados telefonon Márton András ezredessel való találkozásra invitálja Dudást a Zrínyi Akadémiára. Miután feleségével átment, Márton ezredes saját szobájában fogadta egy alezredes jelenlétében, akinek hiányzott a bal keze. Meghallgatta Kovács Andrást illető kérését, és megígérte, hogy segít, de előbb el kell mennie a Honvédelmi Minisztériumba. Javasolta, hogy addig az akadémia katonatanácsával is ismertesse kérését. Dudás ezt meg is tette. A katonatanács egyik tagja, egy fiatal tiszt kijelentette, hogy ő ismeri Kovács Andrást, egy házban lakik vele, és tudja, hogy azért haragszik az AVH- sokra, mert apját letartóztatták, és a börtönben a kezük alatt meghalt. Elhatározták, hogy meghívják Kovácsot az akadémiára tárgyalni. Felhívták telefonon, de Kovács nem vállalta a találkozást. Nem sokkal később bejött a terembe a már említett félkezű alezredes, és közölte, hogy Márton ezredes a Honvédelmi Minisztériumból azt a parancsot adta, hogy tartóztassák le Dudást. Egy órát ülhetett őrizet alatt az egyik szobában, majd bejött hozzá Arnóczky, és közölte, hogy Márton ezredes visszatért a minisztériumból, és nem tud az egész letartóztatási ügyről semmit. Személyesen bocsánatot is kért Dudástól, azután elengedte. Ismét megállapodnak Kovács András letartóztatásáról.

123