Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11-12. szám - Czigány Lóránt: A magyar forradalom az angol sajtó tükrében

összeállítása semmi esetre sem tekinthető annak. Hiszen hat tagja közül három - Nagy Imre, Kádár és Losonczy - kommunista, kettő - Erdei és Tildy - hitelét vesztett, mert együttműködött a kommunistákkal. Egyedül Kovács Béláról, a kisgazdapárt vezetőjéről köztudomású, hogy rendületlenül ellenállt a kommunizmusnak.

Az egyedüli igazi biztosítékot a szovjet csapatok kivonulása jelentené. Akkor, ha ez megtörténik, és szabad választásokat tartanak. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján bizonyos, hogy a választók elsöprő többséget biztosítanának a nem kommunista pártoknak. De hogyan engedheti meg mindezt Moszkva? A lengyelek és a csehek, a románok és a bolgárok, s talán még az albánok is - nem követelnek-e majd hasonló szabadságot?

Úgy tűnik, a szovjet vezetők amellett döntöttek, hogy egy ideig megengedik Magyarországon az igazi demokrácia kialakulását, hiszen ha a harcok sokkal tovább folytatódtak volna, meglehet, hogy az egész kommunista Kelet-Európa lángba borul.

(The Manchester Guardian, október 30.)

NAGY IMRE ÍGÉRETE A SZABADSÁGRÓL

Budapest, szerda

Nagy Imre miniszterelnök a Kossuth téren többezres tömeg előtt kijelentette, hogy kérni fogja a szovjet csapatok azonnali kivonását Magyarország területéről, és hogy felmondja a varsói szerződést. Beszéde közben hallani a Vörös Eladsereg tankjainak és gépkocsijainak dübörgését, amint a városból kifelé haladtak. Hallható volt egy nagyobb robbanás is a Citadella felől. A forradalmárok megpróbálták levegőbe röpíteni azt az óriási győzelmi emlékművet, amelyet 1945-ben az oroszok építettek.

És mindeközben zúgtak a megrongált templomtornyok harangjai, köszöntve a városba hazaérkező sovány, sápadt és mosolygó Mindszenty bíborost, akit tegnap este kiszabadítottak a kommunisták börtönéből.

Ilyen volt tehát az a hangulat, amelyben Nagy Imre engedett a forradalom vezetőinek, akik azzal fenyegetőztek, hogy ha az oroszok nem mennek ki december 3 1-ig, „újra fegyvert fogunk”.

Ma este elhagyták a várost az utolsó orosz egységek is.

Tankjaik oszlopokban haladtak, ágyúcsöveik befödetlenül - a páncéltornyok- ban mosolytalan katonák. Amint zörögve-dübörögve haladtak, az utca két oldalán felsorakozott tömeg néma csendben figyelte őket. A falakon méteres betűkkel: RUSZKIK HAZA!

(The Daily Herald, november 1.)

89