Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - Franciska Major-Čurkovič: Ősz az Adrián
Találkozása munkatársaival, akik átutazóban Dubrovnik felé felkeresték, ugyancsak felkeltették benne a vágyat, hogy oda is elutazzon kedvesével: „Csakugyan, arrafelé tendálok gondolatban, a dalmát szigetek felé, Raguza felé a jövő nyár elejére... Az még délebbre van 500 kilométerrel, és ott »vadon« láthatod majd azt a sok pálmát, kaktuszt, ciprust és egyebet, ami itt Abbáziában is van, de még egy kicsit kertszerűen hat...”.'2 A növényvilág jellemzői előbb említett, 1932-ben tett dalmáciai utazása után méginkább ismertek voltak számára. Áhított utazása Korzáti Erzsébettel azonban nem valósult meg. Nyaralása egyben munkajellegei is volt. „Fiúméban felkerestem egy Gino Sirola” nevű urat (50-es öregúr, az Institute Technico, vagyis kereskedelmi főiskola tanára’4), aki néhány versemet olaszra fordította5’” - tudatta levelében Korzáti Erzsébettel.55’ A pihenéssel egyidejűleg olvasgatott és dolgozott is. Az olvasásra magával hozott könyvek között volt kedves Buddha-könyve, amelyre a Vers és valóságban is utal: „Magyarban okos kis tankönyvnek láttam Schmidt József buddhizmusról írt könyvét”. ’ Több levélben is beszámolt arról, hogy az olvasás mellett készített a rádió számára egy szöveget, szeptember 18-án Korzáti Erzsébetnek megírta, hogy be is fejezte. Feleségének is erről számolt be szeptember 20-án kelt levelében, amiből egy érdekes mozzanatot is megtudunk, azt, hogy a szálloda igazgatójának olasz írógépén gépelte le. Erről a cikkről azonban azon kívül, hogy 1934. október 7-én lesz műsoron, nem tudtunk meg többet. Kutatásaink alapján feltételezhetjük, hogy az említett írás csak november 4-én reggel 7.45 és 8.20 között hangzott el.5!i Szabó Lőrinc naponta átnézte a szállodában található sajtót, a Prager Presse vasárnapi számát elküldte feleségének is, és mint írja: „A A4g-ot mindig megveszem”.59 Ebből levonhatjuk a következtetést, hogy az ottani szállodák gondoskodtak arról, hogy vendégeik számára biztosítsák a fontosabb otthoni újságokat. Egészen bizonyos, hogy a magyarországi újságok közül Abbáziában jelen volt a Magyar- ország és a Pesti Napló. Mint láttuk, a Tengeren című vers egy fiumei kirándulás eredményeként keletkezett. Feleségének szeptember 24-i levelében arról számolt be, hogy két verset is írt (nem írta meg neki a címüket, és nem is küldte el őket), és hogy az egyiket elküldte a Pesti Naplónak (a Korzáti Erzsébetnek írt levélből tudjuk, hogy a verset ihlető hajóút szeptember 18-ára esett, és 21-i levelében már küldte is neki a költeményt), míg a másikat a Válasz című folyóiratnak szánta. Még azt is hozzáfűzte: nem hiszi, hogy a vers időben megérkezett, hogy megjelenhessen a vasárnapi számban, ahol a költőnek gyakran jelentek meg versei. A levelet délelőtt írta, és mielőtt még a délutáni postával elküldte volna, utóiratban hozzátette: „Láttam a vasárnapi P. N.-t, érdekes, hogy odaért a vers!”40 Érdekes nyomon követni a vers útját. Szeptember 18-án ihlette egy hajózás, legkésőbb 21-éré elkészült, és ekkor már útban volt Budapest felé, 1934. szeptember 23-án megjelent a Pesti Naplóban*' és ez az újság 24-én már Abbáziában volt. Egy szűk hét alatt, keddtől a következő hétfőig Abbáziában keletkezett egy költemény, megjelent Budapesten egy újságban, és ugyanabban a magyar újságban Abbáziában is el lehetett olvasni. E tényt mindenképpen érdekes kultúrtörténeti adatként jegyezhetjük meg. Korzáti Erzsébetnek szeptember 25-én írt levelében megismételte a feleségének is írt hírt, hogy a Tengeren című verse megjelent a vasárnapi Pesti 57
