Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - Franciska Major-Čurkovič: Ősz az Adrián
2 FRANCISKA MAJOR-CURKOVIC // Ősz az Adrián ABBÁZIA JELENTŐSÉGE SZABÓ LŐRINC KÖLTÉSZETÉBEN „De hadd beszéljek [...] a tengerről: úgyszólván csak azt látom az erkély keretében; jobbra és balra és előre. Az egész Quarnero sötétkék, körül a hegyek és szigetek világoskéken ködlenek, fölöttük még világosabb, majdnem fehér az ég. A víz folyton borzong, összevissza reszket, s ez a reszketés a nap felé olyan, mint egy földre költözött csillagos ég. Fehér vitorlák, zúgó motorcsónakok. Balra, Fiume felé, egy nagy csatahajó pihen a vízen, vendégségben van itt. Egész messze egy fekete gőzös füstölög... Csak annyit látni belőle, mint hogyha egy rövid kis vízszintes fekete vonal közepébe ferdén bátra dőlve beállítasz egy még kisebb vonalat [...] Az ott a látóhatár, a hajó füstje hosszan elnyúlik”1 - írta Szabó Lőrinc 1934-ben, abbáziai tartózkodásának második napján. A XIX. század végétől egészen a második világháború kezdetéig a magyar kulturális és közélet sok kiemelkedő alakja járt pihenni a Quarneróra (pl.: Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Márai Sándor és mások), így Szabó Lőrinc is. 1934. szeptember 17-én érkezett ide, majd miután üdülése véget ért, szeptember 27-én indult haza. Ez alatt a tíz nap alatt, távol az újságírás mindennapos robotjától, sikerült pihenőhöz jutnia és erőt gyűjtenie a további munkához, ittléte ugyanakkor költészetére is termékenyítőén hatott. Eddigi utazásaihoz hasonlóan ide is hozott magával olvasnivalót és munkát, emellett néhány olyan verset is írt, amelyeket az eddigiektől eltérően a tenger közvetlen élménye ihletett. Már előbb is látta a tengert, de ebből az élményből eddig soha sem született olyan vers, amelyben a költőt éppen akkor, közvetlenül ért benyomásokat tetten érhettük volna. Szabó Lőrinc eddigi és későbbi verseiben is megjelenik a tenger, de többnyire bizonyos időbeli távolságból és a valóságos tengertől távol eső helyzetekben, gyakran épp akkor, amikor erre nem is számítunk. Ez a tanulmány kísérlet Szabó Lőrinc abbáziai tartózkodásának áttekintésére a költő feleségének és kedvesének, Vékes Ödönné Korzáti Erzsébetnek írt levelei alapján, majd sorra veszi e kései nyaralás idején keletkezett verseit. A fentebb említett abbáziai tartózkodás nem az első volt Szabó Lőrinc életében. Az 1925. július 23-ától 26-áig Fiúméban megrendezett olasz-magyar gazdasági és kereskedelmi konferencia előkészítő megbeszéléseiről számolt be a budapesti Az Est napilap tudósítójaként.2 Ez alatt a néhány nap alatt szerét ejtette annak, hogy ellátogasson Abbáziába, amiről a Magyarország, Olaszország és Jugoszlávia csak közösen mentheti meg Fiúmét című cikke tanúskodik, amelyben a magyar és olasz gazdasági tárgyalások fontossága és a város, elsősorban a kikötő leírása mellett Abbáziát is megemlítette: [Fiume] „Önmagában véve még igazi nyaralóváros sem lehetne, hiszen kényelem és luxus szempontjából messze fölülmúlja a nagyon mesterkélt, de nagyon szép, szomszédos Abbázia.”5 Második alkalommal 1934. szeptember 17-én utazott ide. Vasárnap este 53
