Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - Balogh Robert: Bizonyos értelemben
kon. Egy-egy hosszú hétvége vagy néhány napi távollétem után levélkéket találtam az öltözőszekrényem résein át bedugva, hogy mennyire hiányoztam, hogy nem voltam ott, nélkülem az otthon elvesztette ragyogását... Kis cédulára írt remegő sorok, egyedi helyesírással, minden levél úgy kezdődött, hogy in nomine Dei, alatta a dátum... Egyet megtartottam: „Kedves Fiacskám! Nagyon hiányzót hogy nem volt ithon, szinte beteg voltam a fivérem sem volt nálam 3 hétig a melegség miat sem, gondolom hogy kinti a levegőn könyeb let volna Nagyon szépen kérem, ha hozna 3 bortékot bélyegei, és I cs barack mag Magára bízok egy nagy titkot, kedvenc szentjeim: Szűz Mária a kis Szent Rita padre Pio dón Bosco benük sohasem csalódtam maga sem fog fiacskám ha hozájuk imátkozik a jó Isten adjon jó egészséget, türelmet szeretettet, boldogságot az egész családnak szeretettel csókolja amalfina növ” írhattam volna mást is, Jozefát, Emerenciát, Vilhelminát... Kezdtem úgy érezni magam az otthonban, mint egy közös unoka, van, akinek csak mostoha, de mégis mindannyian felügyelték a lépéseimet, aggódtak, ha komorabb arccal érkeztem, minden rezdülésemre figyeltek, éreztem, hogy elfogadtak, szerettek. Érmek Egyszer rövidujjas ingben érkeztem munkába, az addigi hűvös nyárból szinte átmenet nélkül lett kánikula, az otthonban még a legfázósabb nővérek is csak egy kardigánban ücsörögtek kettő helyett. Maga Doktornő, akkor rám szólt, félrehívott megint. Azzal kezdte, hogy nem akar bántani, de fog: 38
