Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - Prágai Tamás: Az átváltozás (4. befejező rész)
Mire vársz? Az a baj veletek, hogy kavartok. Taktikáztok. Unom. Nem őrzitek a magaslatokat, nem ápoljátok az őseitek sírját. Ezt a kettőt kértem. Adtam kiskapát, kisásót. Harmadszor még megpróbálkozom, negyedszer nem. De eleget beszéltem erről. Szóval? Kit választasz? Öt....? Avagy őt...?- Mit tegyek, hogy itt maradhassak veled?- Káromkodásra kényszerítesz. Tudhatnád, hogy a kérdezés útja görbe. Lefelé vezet, a magaslatra nem kapaszkodik fel. A magaslatokra egyenesen lehet fölkapaszkodni. Állítani kell. A magaslat a meredekeké. Unlak. Mondták, hogy ez neked sok lesz, de nem hittem. Többet néztem ki belőled. Azt hittem, fasza gyerek vagy, de látom, nem. Sajnállak, nem tudok segíteni. Szóval? Leszel szíves választani?- Kik ezek?!- Nők. Számodra fontos nők. Fontosak lehetnek. Lehetnének.- De hát én bogár vagyok.- Már nem. Küldetésed van.- Mért vannak elfátyolozva?- Értsd meg, hogy nem nekem fontos, hogy veled töltsem az időt. El vannak fátyolozva, és kész - láthatod az arcélüket. Ilyen trükkösen van kitalálva. Hidd el, hogy soha többé nem látod egyiket sem ennyire tisztán. Az „életben”, ahogy mondani szokták. Tudod mit: koncentrálj a testükre. Csak tetszik valamelyik, nem? Melyiket kedveled? Melyik testhez vonzódsz? Hm? Na jó, egyenes leszek: melyikkel akarsz kefélni?- Öt választom!- Sejthettem volna! Nagyon pasi vagy, hiába. Itt tartasz. Lássuk most, mi lesz a választásod következménye. A választott nőalak - a középső - fejéről folyni kezdett a fátyol: mintha víz zuhogott volna. Sokáig nem ismertem föl az arcát, ez volt az én tétovázásom: későn ismertem föl, hogy Szellő Ágnes az. Fehér és mozdulatlan, mint egy porcelánszobor.- Es a másik két nő? - kérdezem idegesen. - Kicsoda a másik két nő? Rikoltó nevetés harsan a hátam mögött. A két szélső nőalak fejéről is folyni kezd ugyanekkor a fátyol, és felismerem: a másik két nő is Szellő Agnes! Ekkor a nőalakok összetörnek, mint a vékony szálú könny fonala. ” Ma is betölt Ágnes alakja; de egyedül vagyok, és elég tartalmas az életem ahhoz, hogy az emlékeimet szabadon engedjem. Fújja el őket a szél; teregesse szét a Tornyos-hegy körül, melyen a jövő Budája épül. „S ezt érzem meg a Pilis hegyén - írja az egyházi személy, akinek éleslátását fentebb szemléltettem volt megérzem, hogy a múlt a jelenben lüktet, s hogy az az igazi s gazdag élet, melyben a múlt is, a hagyományok is, az idők s a helyek története is mint bátor, erős s jelenvaló öntudat él.” A jövő Budája elképzelt tájra nyílik. E tájban feloldódnak a történetek; épp ezért oly nyugodt és fenséges, mint maga a pilisi erdő. Budapest-Pázmánd, 2005-2006 30
