Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 10-11. szám - Kálnay Kornél: Ők is itt élnek

tényleg büdös vagy. Piszkos a ruhád, a hajad. És tényleg elveszed a gyerekek ennivalóját. Anita sír, aztán panaszkodni kezd. Azt mondja, nem kap otthon enni. Hogy az anyja folyton részeg és az apja is. A nagyapja meg tegnap éjjel két nőt is felhozott a kocsmából, s akkor nekik a húgával ki kellett menni a konyhába addig. Meddig, kérdezi a tanítónő. Hát tudja, válaszol Anita, s a tanítónő csak néz bután. Anita mindent megígér aztán, csak ne beszéljen a tanítónő anyuval. Nem, apuval se. Apunak pisztolya is van, egyszer mindnyájukat le akarta lőni. Megígéri, hogy fürödni fog, s nem lop többet, de semmit nem tart be. A gyerekek kiközösítik, bármit tesz a tanítónő. Eldobják a rágott rágót, s figyelik, mikor veszi föl Anita és kapja a szájába. Akkor kinevetik. Anita azt mondja, mindenkit gyűlöl, csak a húgát szereti. Hiába okos, ha nem tanul, egyre jobban lemarad.

G. Zoli igen furcsa kisfiú. Nőies mozdulatokkal, mimikával. Fantáziavilágban él. Anyja alkoholista. Szülei emiatt váltak el, s két nagyobb gyerekét magával vitte az apa. Én nem kellettem neki, mondja Zoli, azt mondta, én nem vagyok normális. Zoli mindenért sír. Állandóan játszik, óra alatt is. Apró babákat tart a kezében, időnként magában beszél, grimaszol. A gyerekek őt is kinevetik, de nem bántják. Néha azt mondják, tök cuki, máskor meg utánozzák, s ilyenkor Zoli dühében ordít. Hagyjatok békén, azt kiabálja. A tanítónő, ha csak teheti, megsimogatja. Egyszer az anyai önfeláldozásról beszéltek. Sajnos az én anyám nem ilyen, mondta Zoli és csorogtak könnyei. Arról ábrándozik, hogy eljön érte egy ufó, és elviszi egy másik világba.

K. Norbi nagyon kövér, izgulós kisfiú. Állandóan enne. Anyukája évek óta fogyókúrán tartja, de nem hajlandó szakemberhez fordulni. A nagyanyja miatt ilyen, mondja, valahányszor Norbi ott van, agyoneteti. Norbi nagyon fél mindentől. Leginkább a haláltól. Az édesapja öngyilkos lett, amikor ő hároméves volt. Felakasztotta magát, amíg a gyerek a szomszéd szobában aludt. Mire az anya hazajött, a gyerek ott állt a szobaajtóban és bámult az apjára. Norbit csak az akciófilmek és a játékgépek érdeklik. Képes reggeltől estig játszani. Az anya örül, mert neki úgyis sok a dolga, új házasság, kisgyerek. Legalább valami leköti Norbit, így vigaszalja magát. Az iskolában nem tud tartósan figyelni semmire. Mindig azt hiszi, hogy őt csúfolják, mindenkire ugyanúgy néz. Na mit akarsz, behúzok egyet, szokta mondani, és már üt is.

R. Gábor állami gondozott. Harmadmagával van négy éve nevelőszülőknél. Az apát már nem ismerhette a tanítónő, mert két éve meghalt. Az anya már élettársával élt egészen a múlt hónapig, akkor ő is meghalt. Most a nagymama van velük, a nevelőmama anyja, nincs senkije a gyerekeken kívül. Kikönyörögte a gyámhatóságnál, hadd maradjanak nála a gyerekek. Ez azonban nem lesz jó, már most látszik, hogy nem fog bírni velük, főleg Gáborral nem. Gábor verekszik, hazudik, s nem tanul. Azt mondja, szereti a nagymamát, de nem fogad szót neki. Nem érdekel, mindenre ezt mondja.

P. Ernő. Az elmúlt évben kétszer egymás után volt agyhártyagyulladása. Kérdéses volt, hogy felépül-e. Az első fogadóórán kiderült, más baj is van Ernő körül. Hároméves korában egy férfi elcsalta, s fajtalankodott vele. A szülők elváltak, az anyát harmadik élettársa éppen Ernő miatt hagyta el. Nem tűrhette, ha kedveztem Ernőnek, sírja el magát az anya. Ernő nagyon könnyen lesz

85