Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 10-11. szám - András Sándor: A tetem-totem rejtélye, avagy Sherlock Holmes tlingitek földjén (Egy regény két fejezete)

- Farkasok? Azt mondta: „farkasok”?- Farkasok - bólogatott Dorine, hintázott eló're-hátra. - Igen. Farkasok. Farkasok. A farka sok, mindenkit megbaszik, sok, ami sok, a farka sok.- Nem értem - figyelt Holmes úr. Két társa is meghökkenve és zavartan figyelt.- Az a nagy darab ember mondta a kicsinek: „mindenkit megbaszik, sok, ami sok, a farka sok”.- Milyen ember?- Nagy darab, fekete hajú, két fülbevaló volt rajta, bizony kettő, és mindegyik ujján gyűrű, hűha, nézem, mennyi gyűrű, még a hüvelykujján is, hűha, nézem, ha nekem is adna belőle.- Na jó van, Dorine - szakítottam félbe.

Kényelmetlen kezdett lenni a dolog, és nem tudtam, mi jöhet még.- Egy pillanat - pillantott rám és nézett aztán Dorinere Holmes úr. - Ki volt az a nagy darab ember a sok gyűrűvel?- A kicsivel ment együtt, a kis kopasszal. „Sokan fellélegeznek majd, ahogy hallom”, mondta, „mindenkit megbaszik, sok, ami sok, a farka sok”. A kicsi meg nevetett: „Roy, mi akkor jótevők vagyunk”. Jótevők - vihogott Dorine -, jótevők, a jót evők a jótevők.- Miről beszéltek, tudja?- Azt nem - csóválta fejét Dorine -, csak azt, hogy a Willow mama fiáról. Farkasok - vihogott ismét -, igen, a farkasok.- Honnan tudja, hogy Frankról beszéltek?- Tudom.- De honnan?- Tudom.- Es mikor történt ez, melyik napon, tudja azt is?- Az előző napon, a megelőző napon, ugye megelőzöm a napom? - nézett álmélkodva Plolmes úrra.- Milyen előző napon?- A Frank éppen befordult a sarkon, eltűnt, eltűnt, akkor mondta a nagy darab, „farka sok”, „a farka sok”, „sok, ami sok, a farka sok”, a kis kopasz meg: „Roy, mi akkor jótevők vágtáink”.

Holmes úr George Collinsra nézett:- Lakik itt ilyen ember?- Nem idevalósi. Mintha emlékeznék egy nagy darab fülbevalós emberre, de nem tudnám megmondani, hogy mikor láttam. Lehetett a gyilkosság előtti napon is, nem tudom.- Látta őket azóta? - kérdezte Dorine-től Holmes úr.- Álmodtam róluk, de egy virágkehelyben ültek, és nem szóltak egv szót sem.- Se előtte, se utána?- Köd előttem, köd utánam, eltűnők, mint fing a lángban - nevetett Dorine, és szeme huncutul csillogott bozontos haja közül.

Többet nem tudtunk kiszedni belőle. Holmes úr még egyszer elismételtette vele Frank anyjának a szavait, ismét magnóra vette, a beszélgetés mellé, aztán továbbmentünk.

44