Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - Alexa Károly: Könyvről könyvre, Spiró György: Fogság
ALEXA KAROLY Könyvről könyvre SPIRÓ GYÖRGY: FOGSÁG (MAGVETŐ, 2005) Az író új regénye kitűnően menedzselt mű, minden olyan technika a sikerén munkálkodik, amelyeket megszokhattunk attól az irodalomkritikai közegtől és politikai sajtótól, amely a kulturális kánonképzés egyedüli letéteményesének képzeli magát. Mindazonáltal a műértelmezésnek álcázott vajákos hangú dicsőítések, a szokott arcok szokásosan fellengzős és tudálékos kerekasztal-be- szélgetései, a politikai sajtó „spontán” hivatkozásai, a könyv bámulatos kelendőségére vonatkozó titokzatos megjegyzések, meg egyéb ízléstelenségek épp oly kevésbé szabadjon, hogy befolyásolják a regény korrekt megítélését és ismertetését (minden teljesítménynek, mint teljesítménynek látatlanban is „kijár” ez a fajta megközelítés), mint az, hogy Spiró nevéhez kapcsolódik a rendszerváltozás kezdetének egyik legundorítóbb irodalmi „eseménye”, ama szarból jövő mélymagyaroknak címzett verselmény. A könyv gigantikus méretű szövegszervezet, sok év munkájának mondják, és hihetjük, tematikája világtörténelmi, és ezen belül olyan, amely bár páratlan a magyar regénytörténetben, egy fontos európai tradícióhoz igazodik. Talán nem érdektelen a témakijelöléshez egy hajdani, Arany Jánossal egy évben született, Liszt Ferenc-frizurás, ám cvikkeres (és pengeszájú) német történész szavait idézni, aki 1902-ben az első között kapott Nobel-díjat az éppen a most fellapozandó Römische Gedichte-ért. Az oly korán elhunyt tehetséges irodalmár, Toldy István fordítását olvassuk a VIII. kötetből, amely Caesar korát mutatja be. így ír T. Mommsen: „A birodalom politikai és nemzetiségi egyformásítá- sának első és legfőbb feltétele a közös uralkodásra hivatott két nemzet fenntartásában és kiterjesztésében s a mellettük álló barbár vagy barbárnak nevezett törzsek lehető gyors elenyésztetésében állt. Bizonyos értelemben ugyan még egy harmadik nemzetiséget is megnevezhetnénk a rómaiak és a görögök mellett, mely ezekkel az akkori világban a mindenütt jelenvalóság dolgában vetélkedett és nem jelentéktelen szerepre volt Caesar új államában is hivatva. Értjük a zsidókat. E nevezetes, engedékenyen szívós nép a régi úgy, mint a mai világban otthon volt mindenütt és sehol, és hatalmas volt mindenütt és sehol... A kis jeruzsálemi királyságban a nemzet ugyan látható támaszponttal bírt a maga vallási és szellemi egysége számára, de maga korántsem állt csupán a Hasmoneusok alattvalóiból, hanem ezeken kívül nagy számban szét volt szórva az egész párthus és az egész római birodalomban... Mily nagy számban laktak a zsidók magában Rómában is, és pedig már Caesar előtt, és hogy mily rokoni bensőséggel tartottak össze már ez időben is, mutatja egy korabeli írónak azon megjegyzése, miszerint veszedelmes dolog valamely helytartóra nézve a tartományában lakó zsidókat megbántani, mert biztos lehet benne, hogy 70
