Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - Marczell Péter: A Klapka-emigráció Ister páholya
ÖSSZEGZÉS Csak a páholy jegyzőkönyve, levelezése, tagjainak tanúskodása engedné meg, hogy tevékenységéről hiteles véleményt nyilváníthassunk. Ezek hiányában érjük be annyival, hogy műhelye kb. 4 évig működhetett. A tagok zöme valószínűleg más páholyokból jött át, ahol - zsargonnal élve - jó munkával tekintélyes béremelést érdemeltek ki. Gyakori utazásaik azonban megnehezíthették bekapcsolódásuk nyugodt rendszerességét. A tevékenység jellegét nem annyira az öncsiszolás szimbolisták által leglényegesebbnek tartott igénye határozhatta meg, mint inkább hazafias, erősen politikai törekvések összjátéka. * MEGJEGYZÉS Szénássy Zoltán a következőket írja: „Klapka ... 1860-ban Genfben megalapította az Ister Páholyt, amelynek olyan prominens tagjai voltak, mint Horváth Mihály, Csáky Tivadar, Karacsay Sándor, Thaisz Elek, a későbbi pesti főkapitány, Puky Miklós, Dessewffy Dénes, Türr István, Almássy Pál, Pulszky Ferenc és Bethlen Gergely. Az Ister Páholy kezdeményezésére 1861-ben Csáky Tivadar Budapesten megalakította a Szent István Páholyt, majd 1869-ben a Corvin Mátyás Páholyt, 1870-ben pedig Kassán a Haladás Páholyt. Ezekből a ’skót rítusú’ páholyokból fejlődött ki a ’Nagyoriens’ Klapka nagymestersége alatt”. [135] Ez az információ ellentmond mind a szabadkőműves, tehát a titkokba beavatott Abafi 1900-as tényleírásának, mind a szintén szabadkőműves szócső szerepét játszó F. Ruchonnak. Borsi Kálmán Béla kutatásai Lengyel Tamás nyomán is azt látszanak igazolni, hogy az Ister, illetve a Genfi Nemzeti Bizottság egy korábbi anyaországi páholy, dk csoport kezdeményezésére 1863-ban alakult, s nem fordítva. [Mint az alapszövegben láttuk, az alapítás 1863. január 28-i dátuma biztos.] A feltüntetett névsorok sem egyeznek teljesen, bár ki sem zárják egymást. Az Islernek Almásy Pál aligha lehetett tagja, mivel ő már korábban hazament. Türr István és Pulszky Ferenc pedig nem szerepel a magyar származású külföldiek genfi idegenrendőrségi nyilvántartásában, az utóbbi akkortájt már Firenzében élt. Szénássy kútfőjéül Acs Tivadart jelöli meg. Felhasznált irodalom Abafi Lajos 1900. A szabadkőművesség története Magyarországon. Budapest. Acs Tivadar 1959. A genovai lázadás. A Magyar Nemzeti Igazgatóság regénye 1879-1865. Budapest: Szépirodalmi. Uő. 1961. Magyarok és a Risorgimento. A magyar légion isták életrajzgyüjtevién ye. Budapest: Szabó Ervin Köm'vtá r A.’. GA D.'.GA A.'. D.\ U.\ e D.\ NA PA SA GA DA SA 1863. La M \ [páholy-jel] CV. Dante Alighieri sotto gli aaspiei déllé potenze massokhe di rito scozzese antico ed accettato. Torino: Tipográfia 56
