Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Marczell Péter: A Klapka-emigráció Ister páholya

1866 végén megkapja a nehezen várt amnesztiát, hazatér. Kiderül: megtarthatja főpapi méltóságát - de korábbi vagy ahhoz hasonló javadalom és állás nélkül. Barátsága Klapkával már a múlthoz tartozik. Deák tanácsadója, ország- gyűlési képviselő. Sokak megrökönyödésére nyílt levélben Kossuth ellen fordul. Igen tevékeny, sokszorosan kitüntetett, jutalmazott akadémikus, a Magyar Történelmi Társulat alapítóinak vezéregyénisége, majd másodelnöke, végül elnöke. Szépprózájáért a Kisfaludy Társaság beválasztja tagjai sorába. A királytól életfogytiglan tekintélyes évjáradékot kap a katolikus vallási alapból. Sajtó alá rendezi kisebb dolgozatait, a magyar kereszténység első századainak tanulmányozása köti le. Megbecsült közéleti személyiség. Már jóval halála előtt elismert nemzeti nagyság.

Az 1849-es magyar emigráció genfi szabadkőművesei közt testvéreik legjobban alighanem bizáki Puky Miklóst (1806-1887) értékelik. Ezt a cserháti jövendőbeli főmestert anyja halála után tizenháromévesen különc földbirtokos apja mellől dúsgazdag nőtlen anyai nagybátyja veszi magához. Középiskolába a kegyesrendiekhez járatja Pesten. Felcseperedve a fiú Hevesben anyai örökségén kezd gazdálkodni. Szenvedélyesen politizál, ellenzéki megyéjében nagy népszerűségre tesz szert. 1839-ben megválasztják táblabírónak. 1848-ban másodalispán, megyéjét ő képviseli a pesti országgyűlésen. A Honvédelmi Bizottmány megteszi kormánybiztosnak. Előbb vármegyéjében, majd Komáromban. Kemény kézzel, de azért sok emberi belátással szervezi az ellenállást az osztrákok ellen.

A függetlenségi harc elveszte után több, mint fél évig Tiszavárkonyban rejtőzködik. Akárcsak Horváth Mihályt, őt is üldözik, halálra ítélik, és jelképesen felakasztják. Teljes vagyonát elkobozzák. Belgrádba menekül, ahol francia útlevél várja. Ezzel Szalonikiből Marseille-be hajózik. Párizsi kitérővel utazik Genfbe. Onnét nemcsak a környéken kirándulgat Almásy Pállal, hanem bejárja Belgiumot, átmegy Londonba, s később megtekinti Piemontot. Felesége, gyerekei nem jönnek utána. Nem is levelezik velük. Nagybátyjától nem kap annyi pénzt, hogy meg tudjon élni belőle. Kitanulja hát a könyvkötészetet, nyomdász lesz, összetársul a porosz származású Karl Pfeffer nyomdatulajdo- nos-kiadóval. így keresi kenyerét egyre kedvezőbb feltételek mellett. Lehet, hogy elvállalta a szerencsejátéknak is helyt adó, s ezért vitriolosan, ismételten kipellengérezett Külföldi Kör / Külföldiek Köre (Cercle des Etrangers) gondnokságát. Klapkával, Horváth Mihállyal sikeresen bocsátkozik ingatlanügyekbe is. Az előbbinél hamarabb (1855 végén) kapja meg a genfi állampolgárságot. Az utóbbinak megjelenteti említett munkáit. Egyenrangú barát marad a mágnásokkal. Főmester lesz az Éter-páholy élén.

A kiegyezés hazacsábítja, de azért megtartja jövedelmező svájci nyomdatulajdonát. Heves megyében egy évig első alispán, baloldali pártvezér. Utána leköszön, s végleg visszavonul birtokaira. Időnként azért még el-ellátogat Genfbe. Végakaratát betartva nem temetőben, hanem kedvenc diófája alatt, egyházi segédlet nélkül hántolják el.

47