Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - "Ördög már veletek" - Nagy Gábor: "... a világ képeiben mi vagyunk" A Nagy László-líra korszerűségéről
bipoláris világszemlélet, részben eszmény és valóság ütközésének drámaiságá- ban19 - a kiemelt személyiség és az álságos környezet mitikus harcát.jelenítik meg (igaz, nemegyszer részben fogalmibb, tárgyiasabb stílusban, mint a hosz- szúversek nagy látomásaiban). A Bartók és a ragadozókban találóan jellemző metaforikus kellékek - „A traverz-erdők, a kábel-dzsungelek, a műanyag-habok” - ábrázolják a szocializmus világát (tágabb értelemben az embertől elidegenedő civilizációt). A szocializmus morális leleplezése már tárgyiasabb formát kap: „s míg önmagát reklámozza mint morált, mint elérhető üdvösséget: új ragadozókat toboroz, új áldozatokat kaparint magának. Mert századunk emberét a képmutató ragadozók bűvölik.” E képek és kijelentések kortól eloldva, a tágabb időben, egyetemesen is (új) értelemmel telítődnek. Nyilvánvaló, hogy e portréversek ars poeticus önportrék is.;ü A régi történelmi korokba visszavezető versek a történeti idő szerint is kettősek. A Balassi Bálint lázbeszéde egyszerre idézi Balassi és Nagy László korát. így válnak kettős, sugallatos értelművé olyan képek, mint (a szómágiás) „dogma-dongók”, a „Pokolé a tábor” kijelentés, utalva a marxizmus dogmáira és a szocialista táborra. (A „vétek, hogy egy-hiten veletek éltem” is olvasható önkritikaként, a sematikus kitérőre utalással.) A Berzsenyi szólítása egyszersmind önmegszólító vers is. „Te halhatatlan, bírod-e még sivár / sugár-hazád, hol nincs soha változás?” - e kérdés megint a szocialista világ egyik nyomasztó jellemzőjére, a sivár egyformaságra mutat rá. Az utolsó előtti szakasz pedig már-már groteszk képben leplezi le a hatalmas- kodók eredendő kicsinységét, alkalmatlanságát: „s mert sárkányként a moly fia hemzseg, / Dániel úr, tusakodj molyokkal!” Az ironikusabb, kesernyés-tréfás Töredékek Dani Uraságnak (lám, Dániel úr is becéztetik itt) már-már a groteszkig széttartó elemeket von egybe metaforikus látomásaiban: „Plogy hízó ártánynak a mennybe lift / lehet még az óda, ettől remegek én.” Az értéktanúsító konklúzió megint fogalmibb jellegű: „Ma disznó meg rózsa egy anyag ugyan, / de más-más a kettő ha költő vagyok.” A groteszk (gyakran iróniától áthatott) képiség egyébként sokkal inkább jellemző Nagy László lírájára, mint azt hangsúlyozni szokás (s nem is csak pályája utolsó szakában, még ha itt valóban fölerősödik is).:i S mindig a kortárs valóság érzékeltetésére is szolgál. Az Ady Endre andezitből soraiból idézve: „büntetlenül / fölszedik beleidet húrnak”; „a rókák is kiondolálva / bagzanak”; „Ady Endre (...) igéje akár a nemzeti gyors / kisiklatva a naplementében”. De vég nélkül sorolhatók az olyan döbbenetes erejű képek, mint az Elvarázsolt kastély korjellemző látomása: „... a Mars csillag piás kocavadászként négykézláb má31
