Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - "Ördög már veletek" - Nagy Gábor: "... a világ képeiben mi vagyunk" A Nagy László-líra korszerűségéről

A vátesz helyett e vershős médiumként értelmezése is új fénytörésbe állítja Nagy László költészetét. „Ez a hős korántsem az ő felnagyított személyisége, hanem a jövőjébe néző nemzeti és emberi közösség médiuma. (...) Poétikai »ruházata« az archaikus mítoszból veszi képeit, humanitását és morálját a tör­ténelem tanulságaiból meríti, látószöge pedig a jelenét megítélő költő pillan­tásából nyílik.”6 Egyszerre személyes és archaikusán egyetemes e lírai hős, az egyéni és az emberi lényeg kivonata, érzékelő, megítélő és közvetítő személyi­ség. Archaikus és modern médium. 3 Jánosi Zoltán rámutat, hogy a posztmodern esztétika konvencionálisnak, ki­üresedettnek tartja a mitikus világlátást. Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörté­nete Juhász Ferencről szóló fejezetében nemcsak Juhászra, de jól érzékelhető­en Nagy Lászlóra is vonatkoztatva mondja, hogy „olyan művelődésszerkezeti és tájékozottságbeli hiányosságokkal kerültek (...) hirtelen a magyar költészet arcvonalába, hogy nemigen észlelték: az acélkohók, kombájnok és traktorok díszletei között - a kései Benn vagy Celan, Lowell és Michaux, Plath és Bach- mann korában - a 19. század szellemét hozták vissza a magyar irodalomba.”8 E megállapítás nemcsak azért sántít, mert a felsorolt nyugati szerzők nem az acélkohók, kombájnok és traktorok világában éltek, mint ahogy az avíttnak tű­nő szellemet sem Juhászék, hanem a szocializmus hozta a mi vidékünkre. Sok­kal inkább azért egyoldalú, mert egy bizonyos világirodalmi tendenciát kér szá­mon a (huszonéves) költőkön, azt sugallva, hogy ez a világirodalom. Ismét csak Jánosi Zoltán tárta fel legteljesebben azt a világirodalmi kontex­tust, amelybe nemcsak illeszkedik Nagy László lírája, de amelyben az egyik legrangosabbnak is minősül. „Nagy László költészete Európának hasonló - történeti és kulturális értelemben vett - »peremvidékén«, civilizációs és törté­nelmi folyamatok törésvonalában bontakozik ki, akár a századelőn az ír Yeats, a finn Eino Leino, az orosz Jeszenyin, a román Cosbuc, a spanyol García Lor­ca lírája” - nevezi meg Jánosi az elődöket.9 De nem csupán a nevek, hanem a peremiét, a történelmi törésvonalak hangsúlyozása is fontos itt. A remitologi- záció poétikai elvében - az európai Dylan Thomas, Walt Whitman, Guil­laume Apollinaire, Thomas Mann, az orosz Mihail Bulgakov mellett - olyan latin-amerikai rokonait nevezi meg Jánosi, mint Nicolas Guillén, Pablo Neru­da, a prózaíró Alejo Carpentier, Jorge Amado, Miguel Angel Asturias, Jósé Maria Arguedas, Gabriel García Márquez, illetve a remitologizáció második európai szakaszából Vaskó Popa, Miodrag Pavlovié1“. Korábbi művében emlí­tette még Rafael Albertit, Lucian Blagát, az oroszok közül Oszip Mandelsta- mot, Borisz Paszternákot és Marina Cvetajevát." A folyamat társművészetek­ben jelentkező változatait pedig olyan művészek gazdagították, mint Picasso, Klee, Miró, Chagall, Bartók, Sztravinszkij, Manuel de Falla.12 Kétségtelen, ez egy másik névsor, mint Kulcsár Szabó Ernőé, de aligha je­lentéktelenebb. Nagy László tájékozódása és ennek következtében lírája együtt mozog, együtt lélegzik a kortárs világirodalom és társművészetei több 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom