Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Halmai Tamás: Szkriptórium (14 hamisítvány)

vagyonunk? Roskadó polcok alatt.

Az asztalosmester erre hümmögött valamit, de ugyanazzal a szelíd nyugalommal, a méltóságtól meg nem rettenő' férfiak békés nemtörődömségével falatozott tovább, ahogy mindig is el szokta költeni vacsoráját, szebb napokon a felhős elméjű lakó társaságában.

Bort töltött magának, s kínálta Hölderlint is. Az mosolyogva megrázta a fejét, és nagyon lassan azt mondta:- Boldog, aki nem készül a halálra.

Az asztalosmester bólintott. Mikor már asztalt bontottak, s eszébe jutottak ezek a szavak, még össze is rázkódott kicsit. Nem akarta tudni, hogy miért.

Jó éjszakát kívánt a lakónak.

Egyikük sem számolta, hányadik esztendő hányadik napja volt.

COLTRANE UTÁN, SZABADON

Zsoltárokat fújt. Hogyan csinálta? Senki nem tudja. A szavak nélküli beszédnek azt a válfaját művelte, amelyet a mondatokba zárt nyelv, jobb híján, szaxofonmuzsikának hív.

„Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatom miatt”- fújta, és a megzavartak azt mondták rá: Blue 'Train. „Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen” - fújta, és nem volt, aki segítsen, pedig mindenki hallotta, és mindenki vele dúdolta a My Favourite Things nevű zsoltárt. „És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem” - fújta, és tágas téren jártak vele, és azt suttogták: Impressions. „Gyönyörködöm a te beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált” - fújta, és gyönyörködtek az ő beszédében, amit zenének hittek és Spiritualmk neveztek el.

Ha igaz, hogy az idő eltérítése végső soron csak a zenének és az ölelésnek sikerülhet, szikár emberi akaratnak soha, ideje megölelnünk egymást. A szabadság új minősége, a Coltrane-féle, legalábbis erre biztat.

Hogyan csinálta? Senki nem tudja. Kivéve az örökös tudni vélőke.t, akik azt beszélik, egyszer, még pályája kezdetén, álmában meglátogatta az angyal.

És hogy ő nem ébredt föl rá.

hat Kopf, Hand, Fuss und Herz- „Van feje, keze, lába és szíve”. De kinek? És mit jelentsen ez? Rubljovra kérdem. Maga mit vél, Verácska?

Apolló Lajos, a Holofernész fantázianevű kocsma avatott vendége, műkedvelő méhész, amúgy neves ikonhamisító dinasztia sarja, esdeklő tekintettel nézett Fehér Verára.

12