Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - Ablonczy László: A szellemhez kell a "Nemzeti"!

ban se, fog lelohadni. / Drágám, az évek és a napok, / Hidd el, nem lesznek sohse szebbek: /Holnap s mindig az emberek / Ölnek, szülnek és tememek. / Valahogyan, valahogyan / Ezt kellene feledni máma. /Ez a kicsi kis feledés: / Ez az emberek boldogsága. / Édes, ugye, mi feledünk? / Drágám, ugye, a napok, évek /Nem rontják meg a mámorunk, / Nem rontanak meg engem s téged? /Olyan mindegy, mint szeretünk / Olyan mindegy, csókunk mifajta, / Olyan közeli a Halál (csettint, s tenyerébe csap)/ S olyan nagyszerű győzni rajta.” [Biztató a szerelemhez] Ennyi! Ennyi!!! (hátraveti magát)- Még nem végeztünk, Ferikém! Egy kortyintásnyi szünet viszont következhető

.Kertész leszek'

Gulyás Sándor (1889-1974): Tavaszi kert-Ady Endre Biztató a szerelemhez című versét mondtad beszélgetésünk első részének zárásaképp. Érzéseid fennkölt voltát daloltad a költővel, de a világ ma elközö- nyösíti érzéseinket.- Nézd meg a televíziót; egy, kettő, három... csatornák; mi a huszadik század voltunk, ők a huszonegyedik. Nem tudják, mit cselekszenek; „bocsásd meg uram...” Tönkre teszik az életüket, tönkreteszik a jövőjüket. Tönkreteszik a legszentebb dolgot, a szerelmet is, az egymáshoz való viszony tisztaságát (a combjára csap mindkét kezével). A legszentebb dolgot, a szerelmet! De mi voltunk a hibásak, hogy emancipáltuk a nőket! A római birodalom akkor omlott

83