Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - Ablonczy László: A szellemhez kell a "Nemzeti"!

Nemzeti ügye szóba került, Othello, Kossuth és Lear szenvedélyét egyszerre lobban- totta. Amit a magnetofon, de főképp a videofelvétel árnyaltan rögzíthet, de írásba foglalva a gondolatok hűlt, ha nem híídött voltukban mutatkoznak. Mondandóját Bessenyei Ferenc oly erős indulatokkal kíséri és nyomatékosa, hogy siílya is csorbul igazának, ha személyiségének légkörét nem érzékeljük. Amit más esetleg jelzővel nyomatékosét, azt ő' például kezének égre emelt gesztusával fejezi ki.

Beszélgetésünk közvetítésének hiteles voltán tűnődöm jó ideje. Ha egykor, vallomá- sos erejét jelezve monológgá sűrítettem gondolatait, most megkísérlem az ellenkezőjét. Töredezett olvasat következik, ?nert zárójelben, elidegenítő elemként, valójában lényéhez való hűség igényében, gesztusait rögzítem. Oly áradással beszélt, hogy pontatlanságaira nem figyelmeztettem, mert megtörtem volna gondolatmenetét, asszociációs futamait. Néhány tényt most, utólag, jegyzetben pontosítottam. így talán árnyaltabban közelíthetünk az ő rendkívüli emberi és művészi lényéhez; lelkének hullámzásához. Men belőle a szív mérhetetlen gazdagsága áradt. A gyakori felkiáltójelek pedig sugallják: neki eg’-egy gondolat is sorskérdést és pokolra szállást jelentett.

Bessenyei Ferenc fájdalmaival a világiak jajdúlt.

„A nemzet - közös ihlet"

Aba Novak Vilmos (1894-1941): Felsőbánya, 1925

Amikor leültünk a stúdióban, hangoltságának alaprezgésszámát kitapintandó, egyszerű kérdéssel kezdtem.

78