Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Kiss Judit Ágnes versei
KISS JUDIT ÁGNES A mester búcsúja Mára, remélem, bölcsebb lettél, ifjú tanítvány! Én az, merthogy a mester bölcsebb lesz, ha taníthat. Mára talán nem akarsz a tükörnek menni ököllel, mert nem tetszik a benne levő arc. Mára talán már elhiszed: önmagadat nem másban kell megutálnod, s nincs szégyen, csak amit te Ítélsz szégyellnivalónak. Mára remélem, elérted a szellemi nagykorúságot, s békén hagysz, hiszen eddig használtál, mire kellett. És használtalak én is: nedveiden gyarapodtam, mert ha kinyílt a füled, pont attól nyílt ki az én szám. Rajtad híztam mesterré, és most, ha leléptél, gömbből csoffadt bőrkedarabbá lappadok újra. Nézd, itt vagyok, mint táncos a színpadon. Test, lélek egy. Tudd, ritka e pillanat. Nincs túl nagy ár, mit meg nem adnék érte, ha mindig is így maradna. Itt már zenészként lógok a hangszeren. Látod, zavar még mindig a pódium. Jó vicces lett, amin tanítok mesterien szigorú pofával. Láthatsz színésznek, mert az is én vagyok más bőrbe kötve. Ott meg, a másikon épp verset írok bamba képpel. Jól retusált, de hazug fotó mind. Vágyat sugárzóm? Védelemért eseng kisgyermek énem? Ostoba álca csak. így játszik az, ki megtanulta: meztelen önmaga úgyse kéne. Portfolio 73
