Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 1. szám - Pusztay János: A finnugor népek jövője?

mében, a nyelvhez és/vagy a beszélőihez való negatív viszonyulás, a modernizáció és a vele együtt a hagyományos életforma elutasítása, a régi lakóterület elhagyása. A nyelvszociológia fontos megállapítása, hogy a nyelvhasználat az őslakos/bennszülött népek esetében szorosan kötődik az adott területhez, más szóval, a nyelv nem marad meg a történeti haza területén kívül.

Ezek után hoztam néhány példát a finnugor tagköztársaságok nyelvi helyzetéről. Pl. a Komi Köztársaságban felnőtt egy teljes nemzedék, a 30 év alattiak nemzedéke, amelyik a komi lakosság 57%-át teszi ki, s amelyik nem ismeri szülei, ősei nyelvét, s amelyiket nem érdekli népének nyelve és kultúrája. Az Udmurt Köztársaságban az udmurt nyelv a falusi lakosság nyelvévé, s ún. konyhanyelvvé vált. Az 1960-as években a főváros, Izsevszk utcáin a feliratok még kétnyelvűek voltak, manapság már egyetlen feliratot sem látni udmurt nyelven. A Mari Köztársaságban a mari nyelv már csak néhány falusi iskolában az oktatás nyelve. Alig adnak ki mari nyelvű tankönyveket. A tanulók több mint 30%-a otthon már csak oroszul beszél, s nem érdeklik őket a mari nyelven kiadott könyvek. A Mordvin Köztársaságban a hosszú ellenállás után elfogadott nyelvtörvény nyomán sokat foglalkoznak ugyan a mordvin nyelvvel (ill. nyelvekkel), de lényegesen kevesebbet a nyelv(ek)nek a nyilvánosság széles köreiben való elterjesztésével.

Itt most nem térek ki a nyelvi és a kisebbségi emberi jogok nemzetközi dokumentumaira, amelyekből számos paragrafust idéztem azért, hogy bemutassam, hogyan kellene működniük a finnugor tagköztársaságok nyelvtörvényeinek, és hogy a finnugor kisebbségek milyen jogokkal kellene hogy rendelkezzenek. E dokumentumok szerint a kis népek számára biztosítani kell az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitás megőrzését, valamint azt a jogot, hogy akaratuk ellenére ne asszimilálják őket. Mint ahogy azt is biztosítani kell, hogy a lakosság más csoportjai ne alkalmazzák helyzeti előnyeiket (pl. lélekszámbe59