Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Tüskés Tibor: Mester és tanítvány
volt. - A Város és délibáb: Rónay György: A város és a délibáb. [Versek.] Magvető', Bp., 1964. Dedikáció a kötetben: Tüskés Tibornak szeretettel Rónay György. 1964. jón. 12. - Kortárs, Király: A Kortárs c. folyóirat főszerkesztője Király István (1921-1989) 1962-től 1964-ig volt. - Új Írás, Illés Lajos: Az Új írás c. folyóiratnak Illés Lajos (1923- ) 1962-től 1964 májusáig volt a főszerkesztője. - (Vigília - Rónay): A Vigília c. folyóiratot Rónay György majd csak 1969-től szerkeszti haláláig, 1978-ig. 14. Budapest, 1967. dec. 12. Kedves Tibor, Ma délután kaptam meg az Életünk idei harmadik számát, s most olvastam, amit a Tükör és tűzről írtál. Ez a könyvem valamivel kevésbé osztozott a többiek általános sorsában: erről viszonylag bőven írtak, s nem is rosszat - vagyis nem úgy, hogy tökéletes és hagyományos értetlenséggel álltak volna szemben (és szembe) azzal, amit csinálok. De olyan értő füllel senki sem olvasta ezt a könyvet azok közül, akik írtak róla, mint te. Nem is tudom, mit köszönjek inkább: azt, amit írtál, vagy azt az értő figyelmet, aminél költő, író nemigen kaphat többet. Amit pedig honi irodalmi és kritikai babonáinkról mondasz, abban nemcsak igazad van, persze hogy igazad van! - hanem olyasmi is, amit nagyon- nagyon jólesett olvasnia a magamfajta írónak, akit már-már életfogytig „poéta doctus”-nak bélyegeztek le, vagyis olyannak, aki betanult leckéket mond föl kerek mondatokban, és ennyi az egész. (Egyébként régi tradíció Hunniában, hogy facsarja az orrot minden, ami „doctus”.) Egyszóval: köszönöm. Van a vége táján egy bekezdés, amiben azt írod: „... ennek az egész lírának a jellemzője... a természethez kötődés...” Hogy ezt végre meglátta valaki! Azt hiszem, egyike vagyok az utolsóknak, akinek valóban egzisztenciális köze, kötődése van a természethez, áttétel nélkül közvetlenül, „első kézből” - akinek a természet nem szimbólum-érték, hanem önérték - és aki a maga lírájának a „természetét”, természeti világát nem „könyvből írja ki” (ami végülis nem baj), hanem nézi és éli. Végtelenül örülök neki, hogy ezt kimondtad, és hozzá azt is, hogy mindez - nem impresszionizmus. Egy másik dolog: a régi versek az új kötetekben. S lesz bőven (elveszettek és véletlenül megtaláltak, de olyanok is, amelyek csak „pihentek”) a legújabban is. Először: mert attól fogva, hogy benőtt kissé a fejem lágya, sose siettem. Legalábbis soha a verseimmel. Nem mert „nonum prematur...” Hanem mert ráér, nem szalad el. Ha meg elszalad: túl könnyű volt, kergetni se érdemes. írtam én is „kemény” dolgokat ez meg az ellen 45 előtt, után; volt, aki rettentően sietett például 45 után azzal tenni le a garasát, hogy íme, milyen háborúellenes, németellenes stb. volt. Hát ehhez a vásári licitáláshoz nekem nem volt se gyomrom, se kedvem. Eltettem a dolgaimat. Majd ha nem lesz divat, árlejtés, tülekvés, szájhősködés; és amikor majd nem dukál érte fizetség, dicséret, miegymás. Majd ha nem üzlet lesz, vagy önigazolás; hanem csak vers, mű, emberi szó. Ez az egyik oldal. A másik: sok minden később érik be. Nem úgy, hogy megérleli az ember, mint a télikörtét; hanem a fa érik meg, és a fa 51
