Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Tüskés Tibor: Mester és tanítvány
marxisták. Gondolok például olyanokra, mint Kardos László, vagy az ő fia, Pándi Pál, vagy Koczkás Sándor, esetleg, ha ráér adni, Szabolcsi Miklós... szóval ilyen nevekre gondolok, s egy lap mindig tud olyan aktualitást találni, aminek az orvén ha csak pár lapnyi terjedelem erejéig is, egy-egy efajta „nagyágyút” megszólaltathat; s gondolok költőkre is, mint például Váci Mihály; el tudom képzelni, hogy lehetne kapni írást esetleg Kéry Lászlótól, Keszthelyi Zoltántól, Mátyás Ferenctől... - mindebből bizonyára sejted, mire gondolok. Elejét venni annak, hogy a lapot olyasféleképpen nézzék, mint „gyanúsat”; elejét venni annak, hogy egy jóég tudja mikor összeütendő olyasféle „encikliká- ban”, mint amit a kritikáról adtak ki legutóbb, terhelő példaként a Jelenkort idézgessék. Nem mondom egy szóval sem, hogy bármiféle ilyen veszély fönn- állna; de mindig fönnáll hat, s ahol a sokfajta fúrás oly nagy divatban van, mint sajnos nálunk, a lehetőségeket is lehetőleg a legkisebb százalékra ajánlatos redukálni. Mindez, úgy vélem, a lap mostani irányának, ízlésének, stb. semmi változtatását nem kívánná, csupán az előre számító okosság diktálná, véleményem szerint, ezt a fajta tájékozódást, persze ebben is mindenképpen azért a jó színvonalat tartva szem előtt. - Remélem, nem veszed rossz néven, hogy efajta tanácsokkal beleokvetetlenkedem a dolgodba; bizonyára nem kell mondanom, hogy azért teszem, mert egy nagyon felelős poszton a barátomat féltem s mindazt, amit az ő jelenléte jelent ezen a poszton. Mindezek után most még mint szerkesztőhöz, volna a következő mondandóm: Lefordítottam nemrégiben a Helikon kiadónál Goethe Italienische Reisé- jét. Ezzel kapcsolatban Tolnai Gábor kért tőlem a Kortárs számára valami írást Goethéről. Meg is csináltam: címe - Goethével Itáliában, Jegyzetek az I. R. fordítása közben. Terjedelme 20 és fél ritkán (így) gépelt lap. A Kortársnál már szedésbe adták; akkor közbejött Tolnai vitája Goda Gáborral; ennek az én tanulmányom adta meg az árát: Tolnai nem akart olyan látszatot, hogy még a Kortársban is folytatja, esetleg velem, mint segédcsapattal, a Goda-ügyet, akárcsak olyan formában is, hogy az utazó Goethéről és művéről közöl cikket. A Nagyvilág csak 20. századi vonatkozású dolgot közöl. Pia már megírtam a tanulmányomat, s érzésem szerint jól, nem is érdektelenül, nem bánnám, ha meg is jelennék. A Világirodalmi Figyelő elvileg közölné, ez azonban olyan rangrejtve megjelenő szaklap, hogy végső esetnek tartanám. A Vigíliába nem való. Azt kérdezném, pusztán csak „elvileg”: érdekelné-e a cikk a Jelenkort, persze majd, olyan dátummal és alkalommal, ahogyan a szerkesztőség ezt jónak látja. Ha igen: elküldöm, nézzétek meg, s ha megfelel, rendelkezzetek vele. Ha elvileg sem érdekel: épp úgy nem bántódom meg a „nem”-re (magam is voltam szerkesztő), mint amennyire azt sem venném zokon, ha maga a cikk nem tetszenék valamilyen okból. Ismétlem, nekem a Jelenkor rokonszenvesebb, jellege, fürgébb volta, stb. folytán, mint a természeténél fogva nehézkesebb Figyelő. Kérlek, ha ráérsz, pár sorban írd meg erre válaszodat. Mielőtt befejezném, még egyszer visszatérek a korábbiakra, az egyensúly és óvatosság kérdésére: kérlek, tűnődj el egy-két percig a mondottakon. Mondom, a pécsi helyi viszonyokat nem ismerem; de sejthetem, hogy ott is vannak, akik ö- römest vennének elő csak félig elásott csatabárdokat, hogy a színvonal fejét tévesen értelmezett ortodoxiákra hivatkozva lemessék. S az nagyon-nagy kár volna. 41
