Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Tüskés Tibor: Mester és tanítvány
leckéjét, amivel csak csorbítja a maga tökéletességét, hanem a szépségén át, a tökéletességével, a szépsége, teljessége erejével és csakis azzal kell erkölcsileg is hatnia, s mondjuk tanítania. Azért írtam ilyen hosszan, mert a pálos-novellában, úgy látom, érdemes tehetség van. Gondolkodjék el ezeken a dolgokon még akkor is, ha nem ért egyet velük. S befejezésül még egy tanácsot adok, saját tapasztalatomból. Érzésem szerint amióta novellát írok (s jó tizenöt éve már), összesen ha ötöt-ha- tot írtam olyat, amit valóban sikerültnek tarthatok. Mind az utolsó években. De nekem még szerencsém volt: amikor én elkezdtem novellát írni, volt újság, volt hetilap, oda lehetett úgynevezett tárcát írni, igénytelenebb írásokat, melyeknek azért megvan a maguk kis „esztétikája” (ha megérdemli e nevet); olyan gyakorlat volt ez, amivel rengeteget lehetett tanulni (még akkor is, ha ezek a tárcák többnyire rosszak voltak). Ma ilyen lehetőségek nincsenek; de a gyakorlatra szükség van. Próbálja meg, írjon afféle tárcákat, egyszerű kis történeteket (mint Mikszáth, Móricz: termésük többsége tárca volt), ez a legjobb iskola a nagy, az igazi novella felé. De nélküle ahhoz, hogy valaki valóban jó nagy novellát írjon, majdnem csoda kell. S ha jónak látja, a jövőben is küldje el nekem azokat a novelláit, melyeket szerencsésnek tart. A valóban jó novellákat (s néha még a nem tökéleteseket, de biztatókat legalább) a Vigilia is mindig szívesen veszi. Örülnék, ha pár sorban legalább többet is írna önmagáról. Jómagam minden hétfőn délután bent vagyok, biztos, az Új Embernél, negyed hat, fél hat körül. Ha úgy találja, nem ártana személyesen is beszélnünk, ott hétfőn megbeszélhetjük, hogy hol és mikor. Őszintén üdvözlöm: Rónay György Géppel írt levél, kézi aláírással, borítékban. Címzés: Tüskés Tibor részére. „rein menschlich"-, tisztán emberi 2. [Budapest, 1952. aug.] Kedves Barátom, Sajnos egy nappal később kaptam meg a küldeményt; most hát így írásban felelek rá röviden. Szentmarjai Rita: Fal mögött. A második szakasz második, közbevetett sora zavaró így, megdöccenti a sima menetelő gondolatot. Egyébként az első rész egy sereg hasonlatot hoz, a második egy egyetlen fal-hasonlatot dolgozza ki: ez így egy kicsit zavaros. Az egész vers elég finom hangulatú, bár nem különösebben eredeti. S egy versből jóformán semmit sem lehet megítélni. Ha többet látnék tőle, többet tudnék mondani. Lukács Ottó: Az Este elég sablonos, semmitmondó; a Halott pályamunkás és [a] Budai reggel arra vall, hogy olvas, főképp azt a bizonyos parnasszien ízű 36
