Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Halmai Tamás: Amit Istenen kívül mindenki tud
14. Paphnutiosz atya mondta: Egyszer Paszkál atya, miután gondos pillantást vetett a kionobion minden szegletébe, ekképp morfondírozott: „Istent talán nem is az imádságok szólítják meg, hanem az elültetett fa és a felsepert udvar.” De csak feltételezhetjük, hogy ekképp morfondírozott, mert e gondolatát nem váltotta szavakra soha. 15. Iszidórosz atya mondta: Egyszer Paszkál atya, miután gondos pillantást vetett a kionobion minden szegletébe, ekképp morfondírozott: „Talán Isten is először a jóságával büntet, s csak aztán a nemlétével.” De csak feltételezhetjük, hogy ekképp morfondírozott, mert e gondolatát nem váltotta szavakra soha. 16. Mielőtt Paszkál atya megkezdte volna harminchárom évre szóló némasági fogadalmának teljesítését, az örök kétkedők és alkalmi aggodalmaskodók megnyugtatására, megvilágosítására és elbizonytalanítására annyit mondott:- Ami szavakkal megközelíthető, érdemtelen a nyelv kegyelmére. (E mondat értelmét senki nem merte firtatni, kivéve egyetlen tanítványt, akit soha többé nem láttak a kionobion környékén.) 17. Amikor Paszkál atya - valamikor a harminckettedik esztendő környékén - megszegte harminchárom évre szóló némasági fogadalmát, olyasvalamit mondott, amivel nem csupán igazolta e szörnyű és barbár tettet, de egyfajta sötét szentség kegyelmében is részesíteni tudta az éppen arra járó, udvarias figyelmű berbereket. Egyetlen mondat hagyta el a száját. Hogy mi, nem ördöngösség kitalálni. Elismételni pedig nem tisztünk. Különben is: minek beszélni arról, amit Istenen kívül mindenki tud? 18. Történt pedig, hogy Paszkál atya hajadonfőit állt a zuhogó esőben. A tanítványok nem csodálkoztak ezen. Az atya igen. 19. Gelasziosz atya mesélte:- A helyesen feltett kérdésre az idő adja meg a választ - mondta Paszkál atya.- És a helytelenre? - kíváncsiskodott egy unatkozó tanítvány. „Ideje, hogy veszítsek fontosságomból” - gondolta az atya, és szégyenlett kéjjel a szakállába túrt. 23
