Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - Albert Zsuzsa: Beszélgetés Kemény Katalinnal

... Repülni is a fülemülétől tanulj, ne a kóválygó és visszaszálló lélektől, a sirálytól, ne a lecsapó lélektől, a héjától, ne a gyorsan repülő fecskétől. A fülemülének nincs szüksége arra, hogy sokat gyakorolja a repülést, belső szárnyai tökéletesek. Figyeld meg a madarak repülését, a felszálló lélek vágyát. Szabadságuk csak halvány emlékeztető a valódi szabadságra.

... A fülemüle éneke ezüst fátyol. Nemcsak a madár, az egész rét énekel. Megértem, hogy a fülemüle valódi ideje a hajnal. A két fény között a lélek megrezdül, visszahúzódik, kitárul. Átmenet a nappali álomvilág és az éjjeli éberség, átmenet az élet és a halál között.

... A föld fájdalma és a föld napöröme találkozik, ez a harmat, a föld örömkönnye. Ez a fülemüle hajnali dala: a közeledő nap fájdalma. A hajnali áhitat értelme: a derengő fény a legmagasabb én tükrében vetíti saját isteni énemet. Felismerem őt és felismerem magamat.

... Sohasem mondta nekem ezt senki, mégis mindennél bizonyosabban tudom, a csalogány az eltűnő csillagok idejében, hajnalban hal meg.”

.Nekem nősz nagyra, szentem"

Molnár C. Pál (1889-1981): Mária születése. 1927 körül

13