Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Pusztay János: A finnugor népek jövője?
3 PUSZTAY JÁNOS A finnugor népek j ovo je? TALLINN, 2004. AUGUSZTUS 16-19. A Baltikum gyöngyszeme, Tallinn, mosolygós nyári idővel várta kongresszusi vendégeit. Prágán keresztül érkeztem, s útközben eltűnődtem azon, Prágának, illetve a Cseh Légitársaságnak miért éri meg, hogy a közép-európai régió légi központja Prága legyen, s a magyaroknak mindez miért nem üzlet. Ezúttal a finnugor népek negyedik világkongresszusára utaztam Tallinnba. Az UNESCO adatai szerint a világ nyelveinek száma - ezt jelenleg 6-7 ezerre teszik - évente néhány százalékkal csökken. Borúlátó forgatókönyv szerint az őslakosság nyelveinek mindössze 10-20 százaléka fogja túlélni az elkövetkező 50-100 esztendőt. Az uráli (finnugor) nyelvcsaládhoz tartozó nyelveket jelenleg mintegy 22 millióan beszélik (ebből kb. 14 millió a magyar, 5 millió a finn, valamivel több mint egymillió az észt nyelvet beszélők száma; a maradék nagy szórással oszlik meg a zömmel Oroszországban élő finnugor és szamojéd népek között: a néhány fő által képviselt vótoktól a 845 ezret számláló mordvi- nokig). Nyelvcsaládunkban az Oroszország területén élő finnugor és szamojéd népek, a Lettországban élő lívek, továbbá a zömmel a skandináv országokban élő lappok tekinthető ún. őslakosságnak, lélekszámúk alapján kis népeknek, némelyek - az egészen kicsi lélekszámúak - törpe népcsoportoknak. Lélekszámúk és jogi-közigazgatási helyzetük alapján ők is a veszélyeztetett népek közé sorolhatók, s a fentebb idézett előrejelzés rájuk is vonatkozik. Az oroszországi finnugor népek lélekszámában az utóbbi mintegy másfél évtizedben jelentős csökkenés következett be (mordvinok - 1989-ben 1 millió 73 ezer, 2002-ben 845 ezer; udmurtok - 715, ill. 637 ezer; marik - 643, ill. 605 ezer; komik - 337, ill. 293 ezer; komipermjákok - 147, ill. 125 ezer; karjalaiak - 125, ill. 93 ezer). Növekedés a Nyugat-Szibériában élő manysiknál (1989-ben 8 ezer, 2002-ben 12 ezer), hantiknál (22 ezer, ill. 29 ezer), nyenyeceknél (34 ezer, ill. 41 ezer), enyeceknél (200, ill. 300) és szölkupoknál (3600, ill. 4000) következett be. (A növekedő értékek mögött nem minden esetben kell vagy lehet tényleges létszámnövekedést feltételeznünk; a megváltozott politikai légkörben esetleg olyanok is valamely őslakos néphez való tartozásukat vallották meg, akik korábban ezt - retorzióktól tartva - nem merték megtenni.) Az itt felsorolt finnugor és szamojéd népek - az enyecek és a szölkupok kivételével - róluk elnevezett, különböző jogállású közigazgatási egységekben élnek: a nagyobb lélekszámúak (mordvinok, udmurtok, marik, komik és karjalaiak) ún. /tag/köztársaságban, a kisebb lélekszámúak (komi-permjákok, nye53
