Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 6. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (3. rész)
kus! Emelte a bilit, mintha hozzá akarná vágni szegény apucikámhoz, aki így kiáltott fel: lassan a testtel, nagyanyó! Ennek ellenére úgy érezte, hogy megérinti az otthon melege. Fosztó haver pontosan tudta, mi újság. Amikor harmadszor találkoztunk a díszállat-kereskedésben, ezt tanácsolta: ha meg akarod Irént kefélni, vedd úgy, hogy kitűzted a zászlót, mert a kemény sast még saját magánál is jobban szereti, de azt tudnod kell, hogy Irén délibáb, és ha a délibábot akarja az ember megdugni, akkor jobban jár, ha nyitott sliccel szaladgál a Hortobágyon! Ezt is mondta: vigyázz magadra, nagyon borzasztó, ha valakibó'l férfizokni válik, mert akkor az ágy alatt tartják, és előbb-utóbb vér helyet lábszag fog keringeni az ereiben. Minden nap meglátogattam a délibábot. Minden nap szabadon engedtem egy madarat. Pintyet, kanárit, papagájt, gyémántgalambot... November 13-án, amikor olyan fagyra ébredtünk, hogy még délben is deres volt a határ, egy nevadai selymesmadarat engedtem a Szövetség utca légterébe. Amikor eltűnt a fojtó szmogtengerben, ezt kiáltottam utána: ne szórj be, a szabadság melegít! Irén fázósan állt az üzlet ajtajában, és ezt mondta: hát, Jánoska, őrületes mákom van, hogy a fehér egereim nem tudnak repülni. Amúgy sehol semmi. Pedig sas úrfi naponta érdeklődött: mire várunk, édes gazdám, arra, hogy kiszáradjanak a szemeim? Most elmondom, hogy jutottam fel a csúcsra, vagyis Irén lakásába. Vele egy folyosón lakott egy Fürstenfeld nevű fogtechnikus, aki óriás schnautzert tartott. Nem ártott az a kutya senkinek, többnyire a fal tövében szunyáit, de ha a gangon cserkészett, mindig lepisálta Irén ajtaját. Soha nem hagyta ki. Irén ezt mondta: próbálkoztam én mindennel, képzelje, Jánoska, lefújtam az ajtót dezodorral, bekentem ecettel, őrölt borsot hintettem küszöbre, de semmi nem zavarja azt a pofátlan dögöt, akkor is odacsörrent, tegnapelőtt viszont betelt nálam a pohár, megláttam, hogy kutyapisiben úszik a lábtörlőm, azt hittem elsírom magam, na, becsengettem ahhoz a Fürstenfeldhez, kopasz kis szemüveges zsebdugasz, résnyire nyitotta az ajtót, türelmesen meghallgatta a mondó- kámat, aztán közölte, hogy sajnos nem tehet semmit, mert az óriás schnautzer is az Úr teremtménye, ezért védett. Jánoska, én mindent megpróbáltam, most magán a sor. Könyörgöm, szabadítson meg attól a csúnya kutyustól, mégis csak férfimunka a gyilkolászás! Nejlonzacskót himbált az orrom előtt, és ezt mondta: tizenöt deka marhahátszín, öt milliliter Ophidisinnel beinjekciózva, egy elefánt is simán elszáll tőle. Ugye nem kapok kosarat? Nem ám, szivi, de szájkosarat se! A púderillatú udvari szobában, az ibolyakék babaházban, a kutyakinyírás délutánján végre kőkeményen megdöngettem Irént. Figyelj, mert ettől a sarokig fogod eldobni magad! Amikor felértünk a lifttel a harmadikra, Fürstenfeld fekete kutyája az ajtótól öt méterre heverészett. A feje mellett landoló hús tocs88
