Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 6. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (3. rész)
Az történt, hogy Dorog és Leányvár között a Vínervalcer kivasalt egy öreg muksót, aki a biciklijét akarta áttolni a síneken. Nem volt szerencséje, lekvárrá darálták a kerekek, a fejét húsz méterrel arrébb találták meg, a bringájából pedig némi drót maradt. A vonat fékezett, repültek a csomagok, az utasok pofán csúszva törölték fel a padlót, Pogácsás Lajos pedig a kávétartályt magához ölelve rázuhant arra a tepsi csokoládés minyonra, amit Győrben vételeztek. Amikor lábra állt, szemügyre vette a meleg feketekávétól iszamós mellényét, a nadrágját, aztán ezt kiáltotta: valami szájba szabott állat meghúzta a vészféket! Az utasok nagy része leszállt, és előre ment a helyszínre élvezkedni, a többiek a lehúzott ablakokban lógtak, az óberkellner pedig segített a konyhásnak összetakarítani a romokat. Amikor elkészültek, kinézett az étterembe, és látta, hogy ott is elszabadult a pokol, kenyereskosarak, tányérok, evőeszközök, poharak hevernek szanaszét, felborult italosüvegek locsolták végig az üléseket, és éppen a konyha kijáratánál egy hidegtál alkatrészei terültek szét a földön. A négyszemélyes hidegtálat percekkel a gázolás előtt szolgálta fel Pogácsás Lajos, aki most visszaszólt a konyhásnak, hogy hozzon gyorsan egy nejlonzacskót, aztán amikor összekaparta a szétrobbant petrezselymes tojásokat, a ma- jonézes burgonyát, a nyolc szelet, ujjnyi vastagságú borsos vesepecsenyét és az ovális tálcán megkapaszkodott zellersalátát, ezt mondta: nincs mese, fél órára be kell zárni a boltot. Akkor következett a nap meglepetése. Az utolsó asztal mögött, a földön fekve talált rá Koncsa Andrea, harminchat éves ének-földrajz szakos tanárnőre. A tanci fékezéskor lefejelte a műbőr üléstámlát, vérzett az orra, a törött szemüvegét a markában szorongatta, közben hangtalanul sírt. Az óberkellner mellé térdelt, és ezt mondta: ajjaj, kis baj van, vérezni tetszik az orrának. Andrea vacogva rebegte: ugye, kalauz bácsi, elgázoltunk valakit, jaj, de rémes! Apucikám gyengéden megfogta a tanci puha kis kezét, a tekintetével végignyalta a felcsúszott szoknya alól kivirító combokat, valahonnan a mélyből még a tanci fehér bugyija is kikacsintott, aztán ezt mondta: Pogácsás vagyok, a főpincér, tessék megnyugodni, máris jövök a vizes ruhával! Andrea tanci feltápászkodott, leült az egyik asztal mellé, és vaksin bámult maga elé. Az óberkellner rövidesen érkezett a nedves konyharuhával, ráadásnak hozott fél deci barackpálinkát, egy csokoládés minyont, és kistányéron jégkockát Andrea orrára. A tanci bevágta a felest, és ezt mondta: az a probléma, hogy nincs nálam a tartalék szemüvegem. A konyhás közben ezt kiabálta a háttérből: most nincs idő csajozni, Lali bácsi, gyere babszeg, vágjunk rendet, semmi perc alatt! Amikor befutottak a Nyugatiba, Pogácsás Lajos felvette az egyenruháját, és a könyökénél fogva vezette vissza Andreát a kupéjába, hogy elhozzák a csomagját, egy félig megpakolt sporttáskát. Leszállás után arra kérte a tancit, hogy várja meg, neki most két percre be kell ugrania a forgalmi irodába, aztán haza fogja kísérni, egy vak tyúk ne szédelegjen egyedül, mert a végén még nekimegy a falnak, nagyot koppan, és elhallgat. A tanéinak fülig ért a szája. Ezt mondta: nem is gondoltam, hogy vannak még úriemberek. 86
