Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Kalász Márton: Gazdaság és művészet
De ne bocsátkozzunk túlzásba, még a tapintatos irónia kedvéért sem. A szociológia tudománya igyekszik manapság józanul megrajzolni a jövő emberét, s általában nem a szellem elkötelezettségére teszi a hangsúlyt, még a szellem körülményeit sem olyan mértékben kutatja, hogy ne a gazdasággal való összefüggésben vizsgálja. A könyvet inkább a kommunikáció egyre növekvő, táguló hálójába helyezi. Csokonai szellem s érdek viszonyára még azt mondta: „Legjobb, ha a kettő együtt van.” Karl Otto Hondrich, a majna-frankfurti Goethe Egyetem szociológia-tanára a könyvet mint kommunikatív eszközt legalább még az emberi érzékek tárgyalásának környezetébe helyezi, s mindennek kivételes szerepet tulajdonít. „A kommunikáció a testi jelenlét következtében mind az öt érzékünkről tudat valamit - nem is szólva a hatodikról.” Mindez még hasonlít, úgy vélnénk, az irodalom, a művészet eredeti szerepéhez: az érzékek az egyén fegyverei is, védhetik az elszürküléstől, s őrizhetik benne azt a hitet is, nem a médiumok, hanem a kultúra alakítja tovább is képére a világot. Hasonlítsuk mi is, mint a szociológia, a kultúrák egymás mellett való élését a házasság intézményéhez. A feszültség oldását a mindenkori közös érzelmek, érdekek segíthetik. A békés együttlétnek az is titka lehet, ha tudunk valamit, amit a másik nem - miért ne volna éppen a művészetnek a megosztható titkokról rendre mondanivalója? Amíg az ember ott ülhetne most már végtelenné tágítható hír- vagy közléshálójával, akár egymagában s nagyjából kielégülhetne szellemi, kommunikációs igénye - s mégis a „ne igyunk meg egy kávét?” megoldást érzi meghittebbnek: vagyis visszafogott, de közvetlen, élő szóra vágyik. Remélnénk, úgy marad meg benne a kívánság a könyv, a szellem, minden egyénivel való meghittség után is. Nem kell különös „konszenzusfikció”, csak érzék, szellemi s lelki igény az emberies léthez. S félreértések is lehetnek tápláló forrásai, tudjuk jól, szellem és körülmény mindenkori viszonyának. Még ha gazdaság és művészet viszonyának hívjuk is. 49