Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 6. szám - Varga Imre: Lesz-e Anonymunak kutyabőre?

gunkra támaszkodhatunk. A tradíció pedig azért jó, azért lenne jó, mert személytelenül, mintegy magától működik, nem kell rá gondolni, van. így a gondolkodás másra is szabad lesz.”

Az Esterházy-beszélgetésből azért idéztem hosszabban, és főztem közbe a magam hímjeit, mert a duettek egyik legjobbjának tartom, s az ilyen bevallásból kevés van a többi beszélgetésben, inkább önkommentárok, vélt vagy valós sérelmek, vagy belterjes irodalmi csevegések. Kivétel Zalán Tibor jól megdolgozott interjúja és még Szepesi Attiláé. A béka távlat vagy az én körüldöngicsé- lése persze nem a kérdező hibája. Vannak tehetséges írók, költők, akiknek a beszéd, az interjú, a vallomás nem erőssége. Akiket viszont folyton csak a regényírásról, műhelytitkokról faggatnak, maradnak a nagy irodalmi légypapír foglyai.

E. T. könyve zenei mintára hajaz: van nyitánya, van kódá]n, közben prózai futamok, lírai dallamok, kritikus akkordok, duettek, majd a kánonok (amik persze nincsenek). E lapokon nyilván minden magyar szerző egy-egy hangjegy. Felhangzanak és elhangzanak. így alakul a dallam. A magyarok szimfóniája. Megszólalunk, majd beleveszünk a csendbe. Már nem halljuk, ki következik.

Eleknek se kérdezőként, se kritikusként nincsenek különleges fogásai, kihívó megállapításai, különcségei. Helyén van az esze és a keze is nyilván. Igyekszik nem leírni semmi olyat, ami megdöbbentene, a kritikát nem tartja sem művészetnek, sem tudománynak, az olvasás számára párbeszéd a művel, önmaga és a világ megértését elősegítő dialógus. S ilyen szándékkal közvetít olvasójának, közönségének, ha prózáról, ha esszéről, ha versekről ír, ha kerek- asztal-beszélgetést vezet.

Mitől sikeres egy-egy mű, mitől ünnepelt egy költő, író, és mitől van az, hogy másoknak viszont nem jut díj, taps, elismerés, könyveikről nincs szó, vagy a tizedik szakmailag tisztességesről is csak vállveregetve? Nincs tárgyilagos végszavam. Nem láthatom a helyzetet tárgyilagosan, alanyiságomnál fogva (lásd: Ki kicsoda!). A statisztikák, sikerlisták meg inkább elfednek, legföljebb annyi mondható, talán, talán és harmadszor is: talán, hogy azok az írók tekinthetők sikeresnek, akik szakmai és olvasói körökben is elismertekké, olvasottakká, népszerűkké válnak, akikről beszélnek és írnak, de vannak olyan irodalmi- lag értékes művek, amelyeknek nincs nagy olvasótábora, mint Szilágyi István könyve, a Hollóidé'. Másrészt természetszerűen kimaradtak e vaskos kötetből az olyan sikerkönyvek, (illetve elemzéseik), amiknek csak az eladott példánya volt nagy, mint Rácz Zsuzsa Terézanyuja, írói értéke viszont alig. Most akkor a Vámos Miklós vajon sikeres szerző-e vagy csak olvasmányos, és erre az erényére ráadásképp, a televíziós műsorai révén lett népszerű, s ezért kelendők a könyvei is? Mert az olvasók egy részének, ugye, baj van az ízlésével, s az ismert nevekre, pletykákra, botrányokra várnak. Ez pedig ki is van használva kiadóink és néminemű toliforgatóink részéről. Vajon a szakmai irigység miatt nem fog- lalkoznak-e Vámos könyveivel, ahogy az írójuk véli, vagy irodalmi-esztétikai értékükkel van inkább baj, mint ahogy Elek sugallja, ki tudhatja. A véleményem itt a legkevesebb, s maradjon ez így, bizonytalanul. A kicsi a rakást majd

68