Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 6. szám - Sípos Dávid: "csend a szavak labirintuságan", Géczi János: Részkarc
/ - át e sorokon - / a diófa tőkéjén betűkké szakad / látom miféle mondat / kezdi mondani magát / látom hogyan terem / izgatottan az írás.” Talán ezért írja egy recenzióban Vári György, hogy a „Géczi-olvasás magányos és kimerítő tevékenység.” „Magányos” tevékenység, mert Géczi szándékosan nem igazodik sem a kritika elvárásaihoz, sem pedig irodalmi divatokhoz, és „kimerítő” tevékenység, mert kitartóan provokálja az olvasót végletes teremteni vágyásával, és minden ötletre való nyitottságával. így például Géczi elsőként foglalkozott nemzedékéből vizuális költészettel, mely úttörést jelentett kortársai számára. Hasonló szempontok alapján szükséges hangsúlyozni Géczi kert- és mediterrán- „mániájának” kuriozitását is. Olvasható már olyan észrevétel, amely Cholnoky Jenő földrajztudós-esszéíróval rokonítja a jelenséget, és el is fogadhatjuk azt, de ki kell mondanunk, hogy itt egészen egyedi dologról van szó. A veszprémi biológus-író ugyanis arra tesz kísérletet, hogy rávilágítson a természet és a benne élő ember egymásra hangoltságára. Géczi költészetében a me- diterráneum nem csupán a romantikus elvágyódás modern megjelenése, sokkal inkább egy olyan élettér képzete, ahol mind a természettel, mind pedig egy kultúrával azonosulni tudna. Nála a természettudományos ismeretek szerves részét képezik irodalmi műalkotásainak. Növénynevek, biológiai fogalmak és jelenségek mint külső (és irodalmilag szinte példátlan) motívumok lépnek be verseibe, hogy átalakuljanak tudományból művészetté. Ezeket persze lehet bírálni megkérdőjelezve esztétikai minőségüket, de lehet (és talán érdemesebb is) érdekes vállalkozásként méltatni e páratlannak mondható művészetet. Géczi költészete nem esztétikai értékeivel tűnik ki a nemzedéki és kortárs irodalmi palettán, de jelenségértéke vitathatatlan, mert líratörténeti szempontból szinte példátlan a rutinszerűvé vált hagyományos lírai témák ilyen mértékű törlése, az eredetiségre, az újszerűségre, a versnyelv újragondolására tett folyamatos törekvése. (Kortárs Kiadó, 2004) 64
