Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 6. szám - Tandori Dezső: A huszonnyolcadik év
TANDORI DEZSŐ A huszonnyolcadik év Nem számszerűség. Helyesírásilag is kifejezhetetlen. És a rendszer önigazolásának lehetetlensége ott van a Gödel-tételekben. Kedves Virág úr, messzindzser-bojok versenyét láttam Dublinban, forog évre az év, de saját konzisztens lényegét, mondom, rendszer ki nem fejezheti, holott úgy vágyna erre. S ki nem?! így, inkább aranylászlósan, mint (sem) jános, állok hangnememben ehhez az önigazolhatatlan tárgyhoz. Hányadikuk volt? Hogy meghalt. Totyi a hányadik volt, na? A válasz erre a szerző búcsúdublinja, csak kószált a budapesti végigcsavargott (újabban) nappaloknál is céltalanabbul, ezt lehet abból kivenni, hogy például nem csupán, hogy nem lófogadott emez öt nap alatt, de alig is ivott, vitt vodkáját hideg szobáján meghúzogatta (na ja), napi négy kis üvegcse, 175 centilitert, 1 és 3/4 decit vásárolt mindenféle vegyesboltokban, s hogy fejére felhúzza kötött sapkáját, el kellett áznia végre, meg kellett fáznia. (Tudnivalók: majdnem huszonnyolc éven át voltak madaraink. Nekem - is - szerelmetesnél szerelmetesebbek Most nincsenek többé.) X-edik folytatás 1 2 22
