Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 6. szám - Kemenes Géfin László: Fehérlófia 9: Krisztina könyve
3 KEMENES GÉFIN LÁSZLÓ Fehérlófia 9: Krisztina könyve C V A tudás hatalom, a hatalom tudás - de ha elfelejtem, hogy tudok valamit (pl. hogy volt egy pont az életben, amikor minden megváltozott, aztán minden visszaváltozott), az éppen olyan rossz, mintha szinte állandó jelleggel emlékeznék rá, ez a vagy/vagy lényege, vagy legalábbis megértésének egy lehetősége. A hittel másként állunk. Kierkegaard kimutatta, hogy a hit mint olyan abszolúte történeti tény, ezért mondjuk Szókratész (pontosabban az ő Szókraté- sze) nem hihetett „Istenben” hiszen számára „Isten” nem is létezett, „Róla” való tudását kizárólag anamnézikusan szerezhette meg, ami nem volt valóságos út, hanem Platón teremtette - írta - azt az utat, s vezette rá Szókratészt, mint bábjátékos a bábuját, mivel feltételeztette vele (Szókratésszel) hogy a léleknek van eló'élete, amikoris tisztán tudhatott valamiféle istenség létéről, amelyet a lélek újjászületésekor „elfelejtett”, ám bizonyos jelek, jelzések - nyomok - észrevételekor képes volt emlékezetébe visszaidézni, ezért mondhatjuk azt, hogy Platónnál [fordult meg Krisztina fejében anélkül hogy Platónról mélyebb tudása lett volna, mint amit főleg Kierkegaardtól indirekte beszerzett, miközben a könyvet hol félretette, hol meg kissé türelmetlenül újra kinyitotta], a lélek istentudata egyfajta citálási mechanizmus, aminek működtetésére Platón Szókrateszével együtt akkor jött rá, amikor minden erejét latba vetve önmaga tudását-megismerését tűzte ki célul, mint az egyetlen valamire való emberi tevékenységet. Gnóthi szeauton, mondaná Károly vagy apa (nem, apa nem mondaná, mondta volna), és akkor mi van, ha megismered tenmagad? A legfőbb ismeret vagy tudás, amit megszerezhetsz, az nem más, mint hogy nincs olyasmi mint tenmagad csak tudatátalakulás és tudatszereplés van ÉS NINCS SZÍNÉSZ A SZEREPEK ALATT, csak még egy másik szereplő van, amelyik tudja, hogy hihet Istenben, van amelyik azt mondja, ne röhögtesd ki magad, az egész emberállati történelem beleértve a millió és egy vallás történetét egyfajta bamba álarcosbál, illetve mivel táncolni senki sem tud, álarcosok csetlő-botló gyülevész társasága bármiféle javulás, öntudatosulás, rög- és téveszmék feladásának reménye nélkül, mely utóbbiak közé tartozik a haláltól, pontosabban az egyéni tudat megszűnésétől való félelem, amit a Jóisten garantálta túlvilágba vetett hit által szeretne a silány, ócska emberpalánta elhessenteni. Pedig [folytatta Krisztina a gondolat menetét] teljes erőnkből, érdekés szenvtelenül hihetünk Istenben anélkül, hogy állandóan a szemünk előtt lebegne a hülyére kínzott Istenfia alakja, aki érettünk, csakis miérettünk, satöbbi. Isten egyszerűen VAN, az O állapota a LEVES, a lét lehetővé tétele, hogy aztán a legkezdetlegesebb egysejtűek összeálljanak és megteremtsék magukat, a nemlétből átugorjanak a létbe, ami jól tudjuk minő beláthatatlan következményekkel járt. Miért volna okvetlen szükséges, hogy a saját halálát elismerő ember a maga oldalára állítsa Istent [ez a Kierkegaard-i ötlet nem kis ellenérzést 15
