Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 6. szám - Géczi János: Anekdota
mézben pácolt süteményeket, arany kalickában hegedülő tücsköt, mindazt, amivel egy lány szívét meg lehet enyhíteni. A szülők nem örültek a házasságnak, és halogatták az esküvőt, míg visszaérkezve ők is jelen nem lehetnek. Amikor a császárné Bizáncba hívatta őket azzal, hogy megérett a füge, édes a leve s rózsaszín a belseje, azt a kifogást üzenték, hogy egyelőre nem utazhatnak el Itáliából, ott is tart a fügeszüret, s bizonyítékul néhány amforányi lepréselt, sós gyümölcsöt küldtek maguk helyett. Theodóra azonban éppen csak belenyalt az edénybe, s rögvest megállapította, a tavalyi termésből kapott ajándékot. Egyébként már szilárdan eltökélte, hogy unokáját Belisarios vagyonához adja, még ha ráadásként egy korosabb lányt is kap vele; tudta ugyanis, hogy Belisariosnak nem lévén több élő gyermeke, a lány lesz az, aki meggörnyed az örökség batyujának mérhetetlen terhe alatt. Rosa szándékában viszont egyáltalán nem bízhatott, ismerte rókatermészetét: attól félt, ha ő meghal, Rosa nem marad hűséges császárnője családjához, és hamarosan megszegi egyezségüket, miként rák a víz szegélyét, annak ellenére, hogy ő, Theodóra, a kényes helyzetekben olyan kegyes volt hozzá, amilyen egy császárnő nem, csak egy asszony lehet. Theodóra labdázgat a fonalgombolyaggal, hol letekeri, hol visszacsévéli, és szentségtörő mesterkedésbe kezd: a lányt zeneszó és vigadalom, rokonság és tánc nélkül az ifjú felékesített házába viteti. Azt mondják, sírás, vonakodás ellenére titkon még arra is rákényszerítette, hogy felajánlkozzék a gátlásos fiúnak, s ennek a pontos történetét tíz óriásteknős páncéljára vé- sette, s az állatokat visszadobta a tengerbe, hogy évszázadok múltán is olvashassák a házasság okát. Hogy a császár ne gördítsen akadályokat az események elé, így akarta megrendezni az esküvőt, miután elhullajtotta szirmát, s elvirág- zott a lány illatos rózsája. Mire azonban mindez megtörtént, Anastasios és a lány forró szerelemre gyulladt egymás iránt, egyetlen kanállal ettek egyazon tálból, ugyanazt a poharat használták, s a benne levő bort egymás közt megfelezték, s így éltek nyolc egész hónapon át, s szerelmükről mindenki tudomást szerzett, mert az ő portájukról nem költöztek el a madarak, nem hulltak le ősszel az elefántlábú platánfáról a levelek, s szüntelen virágzott, kábítóan, a liánzó fehér jázmin. Amikor azonban a császárné halála után Rosa rettentő dérrel-dúrral Bizáncba érkezett, tudni sem akart már arról, amit a császárné nem is olyan régen érte tett, s a legkevésbé sem érdekelte az sem, hogy a lánya, az egykor szende szűz, s immár tapasztalt és ügyes szerető, az előzmények miatt prostituáltnak számít, ha mégis másvalakihez adná feleségül: Theodóra leszármazottját nem fogadja el férjnek, azért, mert Theodóra valaha kurtizánként kereste meg mindennapi kenyerét és a zsíros hozzávalókat, s lányát, bár tiltakozott, erőszakkal elválasztotta a szeretett férfitől, magzatja atyjától. Ezután után Rosa a hálátlanság hírébe került a bizánciak előtt, ám hazatérő, éhségtől lesoványodott férjét nehézség nélkül rávette, hogy törjék meg együtt a bűn lepényét, s igazságosan osztozzanak meg rajta. Most derült igazán fény a férfi ingatag jellemére, nem takarta immár el semmi győzelmi pálma, dicsőséges violafüzér, harcban koptatott és megszabdalt bőrpajzs, nem borította el sziromzuhatag, s nem tiport a lába elé szórt virágszőnyegen. Korábban ugyanis, amikor megesküdött Phótiosnak és néhány hívének, és nem tartott ki semmiben sem az esküje mellett, mindenki megbocsátott neki, mert úgy vélték, 12
