Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 5. szám - Szőcs Géza: Mihály, József, Sándor, János, Endre, Attila és a nők
Sándor Amikor népköztársaságba' fogtok élni, eljártok majd a Népligetbe néha. Nevemet utca viselendi akkor, de nemcsak afféle szűk sikátor- te is azon lépdelsz majd, Júliám - hanem széles és hosszú, hosszú utca és úri ám, és roppant úri ám. És azon járnak majd a népek, hidd el a népköztársaságban s te is ott sétalandasz majdan gyermekiddel, örvendezvén, hogy népköztársaság van. Haladtok majd előre, megállás nélkül: hatalmas hangszórókból erről szól majd a dal. És vajon ki jön majd akkor énvelem utazni ki jő velem a földalattival. jános A csúcsnál várlak, Gina, fönt, a drótkötélnél. Mont-Blanc tollát kezébe véve s kiülve padlás ablakába felkelő nap tüzébe, miféle drót röpít magasba, miféle drótkötél? ezt kérdi János önmagától, magában így beszél. így ül naphosszat. Lemegy a nap. Végül már itt az éjjel. És töltőtolla öt szót vet papírra. A csúcson várlak, kezemben drótkötéllel. 42
