Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 5. szám - Czakó Gábor: Katyvasz, A cenzúra
A demokrácia őshazájában, Athénben a népoktatás alaptantárgya a zene és a testnevelés volt, hogy a gyerekek erősek, ügyesek és finom leiknek legyenek. A fölnőtteknek kötelező volt a színház - s általa az erkölcs, a nemzeti kultúra, a hagyomány, a mitológia ismerete. Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély, Nem félek. A kürt harsogását, A nyihogó paripák szökését Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.- írta két századdal ezelőtt Berzsenyi a Magyarokhoz. Nemzeti lélek, sőt, egyáltalán lélek és szabad nép? Korrekt az ilyesmi „politikailag”? A közoktatás nevű cenzúrahatóság számítógépesíti az óvodákat, hogy a kicsik ne játsszanak, ne énekeljenek, ne meséljenek, legyenek minél előbb a virtuális világ foglyai. Az iskolákban lépésről-lépésre törli az athéni tárgyakat; a széptant, a lélek- és szívképzést, a történelmet, a hazaszeretetet, az erkölcstant, továbbá a számonkérést, hogy a tömeg a többi tárgyat se tanulja meg. A tudatlanság és a neveletlenség rabja legföljebb rossz lelkiismeretű szabados lehet. Tudjuk az okot: túlnépesedettség. A földlakók kb. 80 %-ának nincs helye az ipari civilizációban. Le kell butítani, ki kell kapcsolni őket, nehogy rádöbbenjenek helyzetükre, s föllázadjanak az ellen a pár tízezer milliárdos ellen, akik a bolygó javait ellenőrzésük alá vonták. Panem et circenses. Ez a cenzúra főiránya: a lelkek lerombolása. Mint mondtuk, a cenzúra a hazugság szolgája. Létezik pozitív alakzata is. Például a reklám: rá akar szedni bennünket valamire. Nagymestere a kultúrpi- aci ideológus. Tom Wolfe Festett mulaszt című könyvében így nyilatkozik Hilton Kramer, a New York 'Firnes főkritikusa: „ha nincs Elmélet, én festményt sem látok.” Az elméletet természetesen ő írja, aztán a festő vászonra keni. A pozitív cenzúra összefoglaló neve a manipuláció. A manipuláció - tudjuk- a kezes bárány elkészítése. A kereskedelmi sajtóban maguk az újságírók a cenzorok, amikor devianciákat terjesztenek, zsiványokat, tökfejeket, cédákat, fércműveket dicsérnek. A lélekcenzúra merénylet a demokrácia és a szabadság ellen; a Barbivá alázott embernek fogalma sincs, miről szavaz a fülkében. Pavlov kutyájaként a zsigereire bocsátott ingercsapásokkal kormányozzák. Vajon kitörne-e a parasztlázadás, ha a szórakoztatóiparból kitiltanák az aljasságot? Nem tudom. De az biztos, hogy a világelfogyasztói társadalom összeomlana, ha rádöbbennénk, hogy nem konzumidiótának születtünk, hanem szabadnak. Istenképmási méltóságot és felelősséget viselünk. 174. Beavatás 40
