Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 5. szám - Molnár Miklós: Bolond Istók börtöniratai
humorérzéke, fordulatosán mesél jeges börtönnapjairól. Mint a cölibátusra kényszerített valamennyi rabot, időnként őt is előveszi a kötekedhetnék. Könnyen megsértődik. Jó hangú, szeret énekelni. Gyémánt Bálint igen hamisan, de legalább ritkán énekel, ő annál sűrűbben. Megvolt már a tárgyalása: két évre + elvonókúrára ítélték, de még nem öltöztették be rabruhába. Majd csak november 3-án szállítják el a balassagyarmati börtönbe. Szeret sakkozni, nagy néha engem, a zárkabajnokot is megszorongat. Majd kiugrik ilyenkor a bőréből. Sérvműtétje volt; nem szívesen vesz részt a takarításban. Ennivalóját nem osztja meg senkivel, velem sem - a többiek annál szívesebben, mert megesik a szívük rajtam, a tejfölös szájú, éhenkórász fantasztán. A vécé a kedvenc ülőhelye, ott is étkezik. Dohányzik; fogat nem mos: »Mi a fenének?« Magányos, kisemmizett csavargónak tartja magát. Meséli, hogy volt egy különleges papagája, amelyik nem beszélni, hanem gondolkozni tudott. »Beszélni a hülye is tud.« A madár telepátiával átsugározta őbelé a gondolatait. Mindig megtudta a papagájtól, mit kell tennie. Akkor tört derékba az élete, amikor elpusztult a zseniális madárka. Azóta csak züllik, börtönből ki, börtönbe be. »Csak az én drága kismadaram tudná megmondani, mit kéne csináljak, hogy vége szakadjon ennek az eszelős ámokfutásnak.« »Hát azt tudjátok-e - kérdezi egyszer, miközben agyoncsap a falon egy bánatos őszi legyet -, hogy a legyeknek is lett volna üdvözítőjük? Már éppen el akarta kezdeni az üdvözítést, de elkapta egy Poncius Pilátus nevű rohadt kis csirkefogó, és kitépdeste a szárnyait.« Egyetlen fénypontot sem tudok fölfedezni az egész mindenségben. A héder gyöngye a huszonnyolc éves Máté Vendel Sükösdről. A jólelkű, nyílt szívű, enyhén kopaszodó férfit mindenki kedveli. Másodszor nős, három gyereke van; apja uradalmi tiszttartó volt. Jégeralsót visel, és azt mondja, ő csak higiénikus környezetben érzi jól magát. »Akkor, baszd meg, itt rossz helyen kereskedsz« - formed rá Gyémánt Bálint. Kőműves és betongépkezelő a szakmája, de segédállatorvosi oklevelet is szerzett, sőt valami kultúrbrigádot is vezetett. Kiskampóskúton vasutasként dolgozott; huszonöt tagú bűnszövetkezetben huszon-egynéhány rendbeli kocsifosztogatást: »társadalmi tulajdon elleni lopást« követett el. Bűntársaiból vele együtt kilencen hűsölnek a megyei börtönben, ő a harmadrendű vádlott. A szomszéd zárkában gubbaszt az elsőrendű, Brenner József és az ötödrendű, Nédó Tádé roma gyerek. Brenner sváb, a többiek elmebetegnek mondják, mert kényszerítés nélkül is köp, mint a vízfolyás, ráadásul mindenre pontosan emlékszik, mert kitűnő a memóriája. Huszonnyolc éves, de a szeme alá úgy odaléptek a szarkák, mintha már negyven is elmúlt volna. Gyakran dalra fakad, kellemes a hangja. Maga is szerez börtönkesergőket. Nekiveti hátát a héder falának, úgy énekel. 18
