Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 5. szám - Molnár Miklós: Bolond Istók börtöniratai

Hétköznap délelőtt 11 tájban, ha esik, ha híj, ötven perces kötelező séta. Újra meg újra megtapasztalom, hogy a börtönben minden kötelező. Séta közben tizenöt, később harmincperces torna. A rabok hátratett kezekkel vonulnak le a börtönudvarra. Azt írja a Kiiblische Zeitung, hogy 1694. november 21-én született Voltaire. Menetelés kettesével, végül egy kis szabad séta. Magas kőkerítés veszi körül az udvart. A kerítés tetején szögesdrótsövény, a sarkokon őrtorony géppisztolyos őrrel, mindez a megyeszékhely kellős közepén, a kintiek bentje, szüntelenül pulzáló sötétítőtorony, sátáni enklávé.

A sétát és a tornát egy-egy kiemelt előzetes vezeti. Betegek és hajlott korúak nem tornáznak, ők a kissétán ténferegnek. Az udvarról befelé nyíló ajtó fegy- őri csengetésre, távirányítással nyílik. Férfiaknak kedd, csütörtök és szombat reggel orvosi rendelés. Időnként én is lemegyek, hogy székrekedés ellen fe- nolftaleint kérjek. Rabságom egész ideje alatt krónikus székrekedés gyötör. Letartóztatásom után a rendőrségi fogdán három héten keresztül semmiféle széklet nem volt hajlandó távozni tőlem. Már-már azt hittem, megszállt az ördög, és büFcsavarodäsban fogok kimúlni én is, mint az anyai nagyanyám.

Október 23-án, szombaton, a fölkelés kilencedik évfordulóján tíz perces beszélőn fogadhatom az apámat. Az Öreg Kakas csodálkozik, nem érti, mit keresek itt, de én sem igazán értem, ilyesmiről különben is tilos beszélni, így aztán apám csak a fejét csóválja tanácstalanul és rosszkedvűen.

Másnap Giza jön tíz perces beszélőre. Mióta letartóztattak, most látjuk egymást először. Az első hetekben hírzárlat vonatkozott rám, senki sem tudhatta, hol vagyok. Anyám akár azt is hihette, hogy átkeltem már az Óperenciás tengeren, és javában győzködöm a Bevándorlási Hivatal tisztviselőit: Amerikának senki másra, csakis énrám van szüksége, különben lehetetlenség föltartóztatni a vörös dögvészt. Giza kicsit sírdogál, buzdítgat, hogy »legyek okos«. Az őr engedélyével a kezembe nyom egy doboz Fecskét. Hogy átszállítottak a börtönbe, néhány nap múlva újra rákaptam a cigarettára, mert a többiek is szívták.

Anyám látogatása után tiszták és könnyűek az álmaim: tengerről, völgyről, rózsáról. Néha arra ébredek, hogy csurom könny a párnám. Napközben is előfordul, hogy elbőgöm magam.

Nem tudok határozni: kitörjek innen, és föllármázzam a világot, vagy akasszam föl magam? Tönkre kell mennem, gyötrődnöm kell, hogy megtisztuljak bűneimtől.

Ami a 48-as zárka, vagy ahogy itt mondják: a 48-as héder emberi világát illeti, Gyémánt Bálint a szobafőnök. Viharvert negyvenes. Néhány hét alatt a zárkatársak szeme láttára kövül meddőhányóvá. Szakmája szerint cipész, az apja csendőr volt, önmagát ’56-os forradalmárnak mondja. 1957. május elsején az ünnepi beszéd alatt akkorát fingott a Hősök terén, hogy Kádár János leszédült a díszemelvényről. Gyémánt Bálint izgatás, felforgatás és az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés címén tizenhárom évet kapott. ’57-től ’63-ig börtönben ült; amikor amnesztiával kiszabadult, hat évet elengedtek a büntetéséből. Idült alkoholista, elvonókúrára kötelezték. Legutóbb rakodó- munkásként dolgozott a magyarvári magasépítőknél; élettársától tizenhat hónapos kisfia van. Három pár leselejtezett csizma ellopása miatt tartóztatták le.

15