Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - Kemenes Géfin László: Fehérlófia 9: Krisztina könyve
pám az apám halála az anyám búskomorsága és halála a bátyám konoksága az én semmi-házasságom de mindezen túl a tudományunk állapota az ország állapota amibe hogy pontos legyek 1958. június 16-ika belekényszerített- Mi az a bűvös kör mondd már ki (kéz a kézben Sopronban az Ikva patak mentén a leghűségesebb városban ahol minden új volt ők maguk is magukról azt mondták volna vadonatújak vagyunk)- A végtelen kiábrándultság érzete mely magával hozta a lemondást és az belém oltotta a minden iránti közömbösséget, hogy csak visszahúzódjak a magam kis körébe a magánom szférájába, hogy csak úgy ellegyek, eltegyek-ve- gyek minden különösebb értelem vagy cél nélkül, és nem igazán nosztalgia az ami hajtott mert az a pont ami mondjuk apám s anyám számára a mindennél fényesebb pont történelmi táppont vagyis Ötvenhat volt az nem volt az enyém hogyan is lehetett éppen csak tizenhat éves voltam, de tudod az volt a rémes mindennél rémesebb hogy nem tudtam biztosan vajon az én köröm az enyém- e, hogy abban amit otthonnak vagy legalább is otthonosnak hiszek-tartok valóban otthon vagyok-e hogy az enyém-e igazán, illetve hogy képes vagyok felismerni azt, ami körülvesz, de hogy magamat miként ismerem fel benne, kimi vagyok-lehetek benne, azzal van bajom, mivel az egyetlen biztosat elfújta a szél, akárcsak Károlynak Nagyszőlló'st, tudod, meséltem róla...- Mit gondolsz én nem így voltam-e ha nem is tudnám így elmondani, ötvenhatról semmit sem tudok, nálunk nem esett szóba minek titkoljam, és hát nem Ferivel volt a baj meg a gyerekeimmel, nem okozok én senkit hiszen mindent megtettek ma is megtesznek mindent annak érdekében hogy kimutassák mennyire szeretnek oda vannak értem de talán mert árva voltam és vagyok és maradok, érted, de amikor te megjelentél hogy mondjam, azóta a másik egyszerűen, a másik alatt az addigi életemet értem, a világot ami benépesített hogy így mondjam, nem érdekel, érted, amióta te vagy nem állhatom még a gondolatát sem annak hogy Feri hozzám érjem, érted...- Értelek hogyne értenélek amikor én is így érzek és tudok sőt hiszek is, és tudod amióta a tied vagyok te meg az enyém az a jaj-de-nagy probléma az én- ségem gondja nem gond többé mert tudom hogy több vagyok többes és még több vagyok veled együtt abban a körben amely mindennél bűvösebb mert csak a miénk és senki másé- Igen és az sem izgat különösebben ami felmerült korábban és zavart is amikor még nem tudtam hogy szeretlek hogy én szeretlek-e belülről mindenemmel ami vagyok és hogy én határozom el az akaratom útját, vagy pedig a te erősséged hatalmasságod az ami körülvesz és megfog mint valami acélháló és én csak engedelmeskedem hogy nincs akaratom és az volt, érted, a nagy félelmem hogy odaveszek nem leszek még az sem ami eddig voltam mint feleség és anya, érted, nem akartam feladni és ma sem tudom feladni pedig most nem bánt hogy tudom hogy te milyen erős vagy de az hogy te- Hogy én nő vagyok és te is az vagy és ez a tény ez a szupervalóság ami mindent megmásít kiigazít szebbé tesz reményt ad hogy másként lesz leszünk mert kettőnk között ott van ez a hihetetlen paktum, és nem kell külsőleg kimutatni mivel hogyan mikor nem értünk egyet abban a világban amiben élnünk kell mert hát egyelőre nincs más, mert ha nem megyünk kézen fogva 65
