Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - Sarusi Mihály: Körmendi, otthon; Elment jó pajtásod, Lajos
Az Alföld költözik e másfél órára a MOM-ba: a puszta muzsikája, dala, tánca, meséje. Berecz kiáll a színpadra mesét mondani, hazudozó regösöket odavarázsolni. Egy szál maga? Nem, mert - mit ád Isten - mögötte egész kis együttes! Táro- gatós, furulyás, cimbalmos, bőgős, hegedűs (a cimbalmos Somogyból az ónos eső miatt nem ért oda), ketten pásztorbotolót járni táncosok is betoppannak, a vérpezsdítő muzsikára édes-mézes dalaink szólalnak meg, mese, rege, monda hangzik el, kazak és nagykunsági magyar mondóka egybecsengésére kapod föl a fejed, Mándoky Kongur István kisfia, Atlan mondá kazakul... A Nagykunságba varázsol Berecz, Nagy-Magyar-Alföldünkre. A nézők nem akarják leengedni őket a színről. „Pedig” mennyi fiatal! Nagylányod azt mondja: gyönyörű este volt! Magad is bámulsz. Mándoky uram, jó Kardszag városából, a pesti egyetem keletkutatójaként folytatta a legszebb nagykun hagyományokat. A nála valamivel fiatalabb Körmendi pajtás tőle is tanulta, mit jelent magyari nagykunnak lenni. Berecz, ki Lajosnál ifjabb vagy tíz kun esztendővel és szintúgy kunságifi, lám, valamennyire Lajzsan bátorítására fogott - Pestbudán - a hazai megmutatásába. És akkor itt ez a félmagyar-félkazak (tiszta magyar, tisztára qazaq) Kongur-le- vente, Atlan!- Sose lesz ennek vége?! De nem ám! Nem, nem. „1806. augusztus 13. Ökör pásztor Körmöndi János gonoszságáért a Pandúroktól megfogatván a hurcolásba meghalt. 45 esztendős, erőszakos halállal” - áll a Lajosunk halála előtti napokban néki, kérésére, elküldött almádi újságban. Hogy már ennek se tudjon utána menni.- Hallottam róla, küldjed! Körmöndi, a valahai betyár gyerek. 96
