Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - Sarusi Mihály: Körmendi, otthon; Elment jó pajtásod, Lajos
Azt látjuk, a baloldaliak jobban összetartanak, jobban segítik egymást, ha valaki bajba kerül, érte nyúlnak! Az úgynevezett jobboldalon annál több egyé- nieskedés, pártoskodás, széthúzás. A baloldal kollektivista, a jobboldal individualista, hallani. Ez az oka? Mindenesetre mindketten hajlottunk arra, hogy kimondjuk: se ez, se az. Igazából. Csak. Csak ami: érték. Mi a miénk. Almádiba költözve sem változott, lényegesen, a dolog. O Karcag-Berkén, szerénységünk Almádi-Lokhegyen. Továbbra is: két egyszemélyes szabadcsapatban, de együtt. Vittük, amire vihettük. Nem magunkért. Valóban: édes hazánkért. Annyit keseregve! Soha föl nem adva. A halála előtti napon még. Miről nem álmodott! Ha álmodott. Ha. Hinni hitt, de hogy.- Rajta, kurucz! Rajta. Mehetek - már megint - utána. Az utolsó hónapban már leányának diktál. Úgy kezdődik, hogy egyre rövi- debb ideig bír számítógépbe írni, majd már nem képes odaülni. Vezetékes táv- recsegőhöz nem megy, csak a zsebrecsegőn lehet vele társalkodni. Ha dolgozni akar - kell, küzdeni kénytelen, az utolsó leheletig dolgozni! -, cikket nagyleányának mond tollba (számítógépbe). Kicsi a betegnyugdíj, várja cikkeit a Szabad Föld, és, havonta egyszer, olvasóit meglepni, a Metró. Berekben Berekben, a tervezett művésztelepen, üres telek várja. Beépítené, odamenne! Odatelepedne végleg. Közel a vízhez, hogy csak egy séta legyen. Kér, hogy kézirataimat a házában létrehozandó irodalmi múzeumban helyezzem el. Jobb helye valóban nem lehet. Hogy lenne.- Az építései engedély most jött meg! - sajnálkozik a temetés előtti esti beszélgetésen a Halászcsárdában a polgármester, Hajdú Lajos. Lajos már aligha. Neki nem sikerült. Elve nem. Holtan legalább: váljék mindörökre eggyé Berekfürdővel. Hogy mondja Jókai Anna Lajosunk koporsajánál?... Jó író van elég, jó ember sokkal kevesebb. Lajos jó író és jó ember volt! Volt. Ez a legszomorúbb az egészben. Most már jó helyen van: otthon. 94
