Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - Bognár Bulcsu: Népi szociográfia és társadalomtudomány; Erdei Futóhomokjának társadalomszemléletéről
Erdei gondolatmenetében a magyar parasztság a felsőtársadalom és elsősorban az úri rend miatt nem volt képes tökéletesen polgárosodni, noha a parasztság - szemben a felsőtársadalommal - erre a társadalmi változásra már teljes mértékben felkészült. Erdei nem csupán az úri rendben, hanem magában a rendiségben is a parasztpolgárosodás, és ezzel együtt az egész társadalom polgárosodásának akadályát látja; ha ebben az álláspontjában nem is konzekvens a Futóhomok ban.25 Ez az értelmezés pedig nyilvánvalóan az alföldi tanyás mezővárosi társadalom- fejlődésének Erdei-féle olvasata miatt kerül a Futóhomokba, hogy aztán ezzel társadalomszemléletét további védhetetlen ellentmondásokkal terhelje meg. Felfogásában ugyanis a mezővárosi fejlődés a magyar etnikum eredendően meglévő csoportsajátos jegyeként jön létre, és mint ilyen a társadalmi viszony- rendszertől független. Ezt nem a történeti fejlődés hozta létre, hanem Erdei a magyarságnak eleve meglévő jegyeként tekint rá; anélkül, hogy kialakulásának okaira a Futóhomok ban bármilyen történeti, szociológiai magyarázatot adott volna. Erdei gondolatmenetében ez a tanyaelvben kifejeződő magyar szellemiség, a magyarságnak a társadalmasulás formáitól, viszonyrendszerétől függeden adottsága a társadalmi mezőben veszélyeknek van kitéve. Erdei történelem- szemlélete a protestáns alföldi parasztság több évszázados harcának mutatja be a más társadalmi csoportokkal történt évszázados interakcióit. Erdei szerint a parasztságnak ezekben az érintkezésekben a magyarság lényegét kifejező tanyaelvet minduntalan meg kellett védeni az ezzel szembeni hatásoktól, mindenekelőtt az úri renddel és a rendi társadalommal szemben. A rendiség ebben az összefüggésben ilyen módon a magyarság polgárosodási törekvéseinek akadályaként jelenik meg; azzal a protestáns paraszti csoporttal szemben, amely eredendően a magyarság lényegét fejezi ki, az autentikus magyar lét letéteményese, és amely eredendő adottságai folytán mindazokkal a jegyekkel rendelkezik, amely sikeres polgárosodásra vezet, sőt, alkalmassá teszi őt a magyar polgárosodás össztársadalmi beteljesítésére. Erdeinek az itt részleteiben nem kommentált, de nyilvánvalóan védhetetlen történelemfelfogáson alapuló társadalomszemlélete határozza meg a magyar társadalom egészéről vallott nézetét is. Példátlan etnocentrizmusa, amely egy térség sajátos társadalomfejlődését tekinti kizárólagosnak, és amely minden ettől való eltérést a magyarsággal ellentétes fejlődésnek értelmez, valójában szőkébb hazájának társadalmasulása alapján akarja az egész társadalmat elemezni és az ország jövőbeli berendezkedését meghatározni.26 Erdeinek a tanyás mezővárosi fejlődés perspektíváján keresztül kialakuló társadalomképe e zárt paraszti közösségen kívüli csoportokat egyaránt alkalmatlannak tartja a magyar társadalomfejlődés sajátosságait megjelenítő polgárosodásra. Társadalomszerkezeti elemzésének azonban Erdei értéktételezésen túl van egy másik sajátossága is. A magyar társadalom egészéről kialakított képe valójában a Duna-Ti- sza közének szociográfiai elemzéséből bontakozik ki; és az ebben a térségben tapasztalt jegyek alapján alkotja meg az össztársadalomról vallott nézetét. Különösen a Duna-mellék nem paraszti felsőtársadalmának jellemzése esik egybe azokkal az állításokkal, amelyet Erdei általánosságban az egész társadalomra jellemzőnek gondol. (Ezen kívül még Erdei nemesség, úri rend értékelésében 83
