Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - Alexa Károly: Könyvről könyvre; "Szívünkkel ajánljuk..."
ALEXA KÁROLY Könyvről könyvre SZÍVÜNKKEL AJÁNLJUK..." Lanczendorfer Zsuzsanna és Gülch Csaba: A vérző liliom Ez a könyv Győrben (Győrött) jelent meg 2003-ban, de kiadásához támogatást kapott az erdélyszéli Csíksomlyótól éppúgy, mint a győrközeli Ménfőcsanak- tól, fő szövege egy néprajzi esettanulmány, ám lektorként nemcsak az etnográfus Küllős Imola, hanem a költő Nagy Gáspár is írt hozzá szép sorokat, az utószót Lászlóffy Aladár jegyzi, s ott sorolódnak a kötet végén - a kisebbik „főszöveg”, egy monodráma után - Czigány György és a fribourgi-hévízi Major-Za- la Lajos hevük mondatai, hogy a hátsó borítón Markó Iván vegyen búcsút az olvasótól. Az olvasótól, akinek a könyv elején ez az ajánlás üti meg szemét, érinti meg lelkét: „Szívünkkel ajánljuk Szüléinknek és az örök tisztaságnak.” Nehéz meghatározni, hogy mi is ez a könyv. Néprajz is, irodalom is. Egy szenvedély tárgyára lelt, hogy magatartásként nyilvánuljon meg. Szakmunka, amely nem óhajtja eltagadni valami divatos „értékviszonylagosság” és „szcien- tizmus” jegyében, hogy tárgyához személyes érdekből fordult. A szakszöveg vállalja azt a szerepet is, hogy „anyagot” szolgáltat a költészetnek, és ez nem „áldozat” a számára: a lírai drámaszöveg áhítattal fogadja a tényeket. Ez a könyv bízvást nevezhető alkotásnak, amely nem foglalkozik azzal, hogy a tudomány és az irodalom ítészei jobban szeretik a hagyományos és tiszta műfajokat, mint az ilyesféle szövegkeveredést, ahol a szokványos bírálati módszerek aligha csődöt nem mondanának. Noha ez a könyv nyugodtan állhat azok elébe is: az elfoguladan szakkritika és a szépirodalmi szemléző nem sok nehezményezni valót talál benne. Sok minden más mellett nyomozati jegyzőkönyv is ez a munka. Egy hajdani - majd’ másfél évszázada történt - kriminális esemény, egy szerelmi gyilkosság a szűkén vett tárgya, ahol nem a bűnös személye vagy magának a tettnek a pontos mibenléte a kikutatandó, hanem az, hogy mi is volt „igazából” a forrása, az ihletője egy népballadának, vélhetően az egyik utolsó magyarhoni népballadának. És még az is, hogy milyen vajon a hiteles létformája, milyen is a valóságos életmódja ennek a - romantikus költők által a legmagasabbra emelt - költészeti formának. Dely Mária története, ha egy nyugat-dunántúli - rábaközi, szigetközi, sokoróalji, tóközi vagy csallóközi - gyűjteményben olvassuk, belesimul a hasonló tematikájú - balesetről, árvaságról, szerelmi gyilkosságról szóló - újabb keletű népi epikus darabok közé, még a halálában balladahőssé vált leány neve is eltér helyenként, s a népi lírának ugyanazok a metaforás szépségei keverednek itt is, mint másutt - „Csillagok, csillagok, / Szépen ragyogjatok”, „A pünkösdi rózsa / Kihajlott az útra”, „Amerre én jártam, még a fák is sírtak”, „Megöltek egy legényt”, „Rászállott a páva”... Lanczendorfer 74
