Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Molnár Miklós: A szufi út
lóan, vagy utazzanak el újabb tanítóhoz, mégpedig egy meghatározott, jól megértett cél érdekében. Az ilyen ember nagyon is különbözni fog ama ma- hatmákx.ó\, akiket vakon követ az emberiség, kétségbeesetten iparkodva »az összes igazságot egyetlen fedél alatt« találni meg, mintha csak holmi nagyáruházról volna szó. Az ilyen tanítómesternek tetemesen különböznie kell attól a misztikus tanítótól, aki ragaszkodik tanítványainak állandó körülötte levéséhez, vagyis ahhoz, hogy mind tőle függjenek. Mentesnek kell lennie az ‘én’ összes maradékától. A szufi klasszikusok olvasásakor ráeszméltem, hogy ez az a »zászlóvivő és vezető«, akiről oly sok régi mester beszélt. Nem lehetett kétségem afelől, hogy Idries Shah ilyen ember” (írja Omar M. Burke). 73 Meghatározott számú embert, aki hasznos lehet e sorsdöntő vállalkozás szempontjából, képessé kell tenni, hogy tapasztalati úton belássa mindezek igazságát. A szufik éppen ezt teszik, midőn növelik híveik számát - ám nem a hiszékeny követőkét, hanem azokét, akik átlátják, ami történik, hasznosak lehetnek a szent feladat teljesítésében, és rájuk lehet bízni a tudást. Ok tudással kereskednek, nem pedig érvekkel. Aki vitatkozni akar velük, tanítványuknak alkalmatlan. A szufi tanítómesterek mindent elkövetnek, hogy elriasszák a tanítványokat. Senkit sem fogadnak el, aki „üres kézzel” érkezik, vagyis hiányzik belőle a legbenső misztérium, a „Szív világossága” iránti természetes érzék. „Az ordasokkal szembeszállunk, az értelmes embereket magunk közé fogadjuk, de az esztelen moszkitók siserehada megfojtana bennünket. Es ennek senki sem látná hasznát.” A keleti kézikönyvek általában költői vagy vallásos fogalmi köntösbe vannak öltöztetve. A tanítás aktív része a mestertől származik, s neki éppen az a fő funkciója, hogy mesterként létezzen tanítványai között. A tanítvány elsősorban abból tanul, hogy megfigyeli, miként oldja meg mestere a köznapi élet problémáit. Kérdésekkel nem zaklathatja; bírálat és zokszó nélkül kell elfogadnia sok mindent, ami látszólag logikátlan, sőt badar, és csak később derül ki az értelme. A legfontosabb szufi paradoxonok komikus történetekben lépnek elénk, Naszrudin alakjához kapcsolódva, vagy például Ezópusz meséiben, akit a szufik egyik ősükként tisztelnek. 74 A szufi csak annyira lehet a másik ember hasznára, amennyire a másik elfogadja ezt a funkcióját. 75 Az intuitív megragadásban szűkölködők két fő erőt vernek be azok ellen, akik viszont részesülnek benne. Az első a Hatalom Embereinek ereje: gyilkolnak, büntetnek és ártanak. A második a Tudomány Embereinek ereje: ők csalással, képmutatással és eretnekségekkel élnek. 18
