Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - Szegedi Kovács György: Enyhítő körülmények
a leveleket mindig macskapisi-vékonyan locsolom egészen napestig amikor az angyalok siratni kezdik aznap elhullajtott csillagaikat aztán a cigány gyerekek másnap reggel összeszedik a sok könny-gyöngyöt s eladják a piacon öt forintért darabját ami pedig megmarad azt mind a seggükbe dugják na és itt van a köhögés jól megijesztettél amikor a legkisebb köhintésemre is azt mondtad ne köhögj mert rászoksz mit törtem a fejem hogy mi lehet az a rászoksz én nem akarok rászokszos lenni igaz azóta rászoktam egy-két számomra előnytelen dologra de ez már legyen az én küzdelmem aztán a végrendelkezés emiatt nem igazán furdal a lelkiismeret végül is mégsem öreganyánk zongorájában temettünk el így hát föltámadásod látványosságát kissé elszúrtuk de azt hiszem maga a mennyei beteljesülés majd kárpótol mindenért kétségkívül én is megnéztem volna amikor hirtelen fölnyitod a zongora tetejét és egy marha nagyot röhögsz hogy nagymamát meglepjed és én csak futok futok eléd ma is vágtázok mint hűséges tökvitézed az emléked előtt nehogy az előzzön meg engem s üresen maradjon vándortarisznyám hogy még jóembervót-nak se nevezzenek amikor már én is utálni fogom a kacsán rostokolást s a két beöntés közötti agóniát de tudod azért Leander-völgyi-nek neveztetni mégis csak emberibb
