Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - Kálnay Adél: Noteszlapok
K Á L N A Y ADÉL Noteszlapok Első feljegyzés Szeptember vége Egy új kisfiú érkezik az iskolába. A kis létszámú osztályba kerül, hozzám. Azt hiszem hatéves múlt, de kiderül, hogy már kilenc. Rögtön látom, igen nehéz lesz a közös életünk, hiszen egy perc nyugta nincs, föl-alá rohangál, láthatóan rémült és zavarodott, minden, ami körülötte van, felidegesíti. Zsolti, kérdezem, hát ellenséged vagyok én neked? Az, ordítja Zsolti és lelöki magáról simogató kezem. S úgy tűnik, nem csak én, de mindenki, aki csak él és mozog, ellensége ennek a gyereknek. Elmegyek, nem érdekel, üvölti végig a folyosón. Kiszalad az órákról, s hiába akarják megállítani, csupán a csukott bejárati ajtó kényszeríti megállásra. Hatalmas dühével akkor az ajtó ellen fordul, azt rugdalja, üti, amíg bele nem fárad. Miért csinálod ezt, kérdezem elcsigázottan, s Zsolti azt feleli, mi köze hozzá. Második feljegyzés Valamikor novemberben Időnként úgy tűnik, Zsoltinak egy célja van: bármivel felhívni magára a figyelmet. Ez a vékony, hosszúkás, keskeny arcú, öreg tekintetű kisfiú év eleje óta nem tesz egyebet, mint üvöltve rohangál, földön fekve forog a hátán, hasán, egy befőttesüvegbe zárt verdeső lepke jut róla eszembe. Amikor gyerekkoromban rovargyűjteményt kellett csinálni, gyakran előfordult, hogy az üvegbe befogott rovar nem pusztult el rögtön a spiritusszal átitatott vattától, hanem őrült táncot járt az üvegben. Nem számított, hogy lábait töri, hogy elveszíti összes díszét, hogy hímpora lehull, semmi, semmi nem számított, az élete árán is menekülni akart. Hiába. Nos, szörnyű, de igaz, hogy Zsolti vergődéséről is az jut az eszembe, mint gyerekkoromban, amikor a mindenre elszánt rovarokat néztem: neki mindegy, ő nem akar alkalmazkodni, nem akar beilleszkedni, ő egyszerűen csak élni szeretne, élni, még azon az áron is, hogy a vergődésben szárnyát szegi, s elpusztul. Harmadik feljegyzés December 6. Zsolti szerelmes. Pontosabban folyton a szerelemről gondolkodik. Puszikat küld a szép harmadikos lányoknak, Flórának, Hédinek, Kittinek. Hozzájuk szalad, átöleli őket, nem akar leszakadni róluk. Megyek a csajomhoz, kiabálja, mikor hívom az órára. Csúnya szavakat is mond, általában a szexualitással kapcsolatos szavakat, s egyáltalán nem válogat abban, hogy kiknek mondja. Miközben úgy viselkedik, mint egy nagy vagány, két ujját a szájában tartja. Nagyon várom a Mikulást, mondja mindenkinek, talán kapok valamit itt az iskolában. 41
