Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 1. szám - Molnár Miklós: A szufi út

59

A szufizmus az emberiség múltja, jelene és jövője közti kapcsolat. A szeretet révén érthető meg és fejezhető ki; eszköze a lélek nemessége. Minden jó ember életében megnyilvánul, de elrejtőzik azok elől, akik elemezni próbálják. Az emberiség történetében mindig fent fog maradni, mert bent rejlik mindnyájunk mélyén, és csak arra vár, hogy fölhasználjuk. A szeretet és a nagylelkűség sok egyebet is magában foglal, például a hűséget, az emelkedettséget és a szolgálatot.

60

Maaruf Karkhi: „Három jele van az igazi nagylelkűségnek: ellenállás nélkül is állhatatosnak maradnunk, dicsérnünk a nagylelkűség érzete nélkül, és adnunk, mielőtt kérnének.”

61

A merő teoretikus azt mondja: „kigondolom a dolgot”; a szufi viszont ezt: „Fölkészítem magam a dolog befogadására, de nem élek a korlátozott, obstruktiv gondolkozással, ezzel a gyermeteg eljárással.”

62

Az emberek hosszú diskurzusokat folytatnak - közmondásokban. De nem élik meg a közmondásokat. A közmondások és a közhelyszerű igazságok azért veszélyesek, mert vakságot és gondolatnélküliséget hoznak létre. Ha olyan elvre teszel szert, amelyben mindenki egyetért, az önelégültség és a romlás küszöbére érkeztél. Senki sem ellenzi a „békét a világnak” elvét. Azt képzelik, ha hisznek benne, semmit sem kell tenniük érte. Hát persze, beszélnek róla, a témát unos-untalan a főcímek közt szerepeltetik. De nem alkalmazzák saját sze15