Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 3. szám - Tandori Dezső: Az én Gergely-naptáram - Még mindig nagyon is 2004 -

pont már eleve több pont. Egy halmaz. S ha nem Zenón 1/2, 1/4, 1/8... belső végtelen, sosem lesz „ 1 ”, sosem-lesz-körkerületes-pont esetét vesszük, hanem Kafka nagybátyjáét... ha a halmazelméletnél, a ponthalmaznál nem a geometria, hanem saját pszichénk... mit, pszichénk, saját élettény-halmazunk, sőt halmazaink, (ld. Gergely-naptáram, ahol majd nemcsak 2004-et, hanem más éveket, sőt, más évhalmazokat is vizsgálok, mindenféle szempont szerint felvehető évsorokat, mit tudom én, 1938, 1948, 1958, 1968... 1998, vagy a 0-ás éveket, vagy az adriai éveket, a lóversenyes éveket, az itthoni kártyabajnokság éveit, a szabadfoglalkozásúság előtti éveket, utáni éveket etc.)... befejezem. Akkor Zenón nagyon eleven. A képlékenyebb anyagban, az úgynevezett életanyagban naná-úgy-van mint Zenón mondja. (Tételeit a matematika, bizonyos szempontokból, úgy látom, ma is komolyan veszi. A matek, vagy micsoda, amatőr vagyok, az is alig, ebben.)

Tehát ha egy pontot akarok kimetszeni „két Hérakleitoszból”, ez ez:

Csinos rács. Mint egy rácsos ablak. Mint J. A. rácsai az égen.

(Mellőzöm azt a hérakleitosziságot, melynek rákérdezése ez: „De furcsa, hogy még neki magának sem egyforma a két fele.” Nem igazi szinusz.)

(Főleg bekeretezve, lehatárolva.)

(S más bajok is vannak. Ez már formalizmus.)

Nem volt formalizmus, ahogy 2002-ben sakkomat felrajzoltam. Annyira antinarratívan stb., hogy elfelejtettem a fekete mezőket befeketíteni. Ellenben mert a dolog címe egyértelműsítette, hogy sakkról van szó, meghagytam a véletlenszerűségekkel bölcselkedő műtöri és formállogika játékterét; ám magyarázzanak bele a sakktábla csak-fehérségébe, amit akarnak, még én is kitalálhatok valamit.

(Az ilyesmihez csak kellő elméleti edzettség kell, hogy hogy nem lett volt légyen az embernek négy ellógható, szabad egyetemi éve.)

5