Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 3. szám - Tandori Dezső: Az én Gergely-naptáram - Még mindig nagyon is 2004 -

Tehát hogy egy igen régi „elemem”-re menjek vissza, nekem Hérakleitosz jele (kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba... etc.) ez:

Észrevettük, hogy bajban vagyunk? Épp az állítólag érzékletesen pontos szent ábrázolás nem pontos stb.

Mert ha ezt rajzolom:

„Nekem Hérakleitosz jele ez” valaki azt hiheti, pont ez. (Vagy pont az előbbi.) Ha magyarázkodni kezdek, pontokkal, zárójelekkel, csak mélyebbre süllyedek a (nyilván mindig más) hé- rakleitoszi mocsárba. Ily megújulásra, hogy régimódias avantgárd humorral éljek, nem vágyom, így két megoldást látok csak:

1. / vagy bekeretezem a jelet,

2. / vagy csak leírom.

(Hérakleitosz nekem egy hullámvonal.)

Érdekes, mennyire tematikus gondolkodásúak vagyunk, illetve ha a tema- tizmus mellett, árnyékában, hordalékaként, bezúzott elemeként észreveszünk mást is, „ami nem lényeges ott”, olyat, ezt pozitivizmusnak (nekem nem csupán tudományvonalú e szó!), sherlockholmes-ságnak érezzük!

No, Calvin Tomkinst (kevésbé alkalmas), R. E. Kraust elteszem tényleg műtöri célokra, s nézem a magamét.

Mi a pont? Erről is volt már szó. A pont euklidészileg nem fizikailag kiterjedt valami; jó. Elméleti elem, mondom durván. De vajon létrejöhet-e ebből az elméleti elemből a világ egyetlen konkrét, fizikailag kiterjedhető pontja is? Nem jöhet létre. S nem csupán az igen nyilvánvaló okból, hogy a kétféle szemléleti rendszer nem átjárható (egymásnak; értjük, ugye?), de mert ott a zenóni tétel, a felezéses célelérésről, s ha nincs ott, hát ott van Kafka nagybátyja, aki szerint a szomszéd faluba se lehet átérni egy élet hossza, kigyúrt izmok feltételezése, jó ló „esetén” sem. Ha tehát ez a pont

létezne (nem létezhet elvi, elméleti alapon), a megcélzott pont, ha a pont, mondjuk, kör alakú (bár miért lenne okvetlenül az, jövök rá épp... újabb nehézség forrása!), az iménti, elméletileg fizikai állagában

3